Rendszerváltás és az MTI

	A német egyesítés - Párizsból nézve (1. rész)
Párizs, 1989. december 13. szerda (MTI-Panoráma) - ,,A német nép egysége megteremtésének vágya nem törvénytelen, de a módszerek könnyen azzá lehetnek,,. Így fogalmazott Francois Mitterrand elnök legutóbbi televíziós interjújában, s a kijelentés - óvatos formában - tükrözi a francia ellenállást azzal az újraegyesítési programmal szemben, amelyet Kohl kancellár váratlanul jelentett be Bonnban. Mitterrand fel is rótta neki, hogy ezt minden külön értesítés nélkül tette, nem konzultált szövetségeseivel. Az ügy kihatott a francia vezetés magatartására is. Párizs álláspontját Jean-Pierre Chevenement védelmi miniszter így fogalmazta meg: ,,A németeknek meg kell érteniök, hogy az újraegyesítés csupán valamennyi európai ország egyetértésével következhet be. Ez nem csupán német kérdés, ez európai kérdés is,,. Ha Mitterrand óvatosabb, külügyminisztere, Roland Dumas már határozottabb. Mitterrand első reagálását, amelyben jogosnak ismerte el a német újraegyesítés igényét, még aznap követte Dumas megállapítása: a kérdés jelenleg ,,nem időszerű,,. Azóta a vita kiterebélyesedett ugyan, de nem hozott új elemet. Párizs ellenez minden elsietett lépést, tart egy egységes Németországtól, annak létrejöttét az európai egyensúlyi helyzet teljes felborításának tekintené. Mitterrand már a korábbi kelet-európai változások után is úgy vélte, hogy mielőtt lényeges változás következik be a Kelet- és Nyugat-Európa közötti kapcsolatokban, ki kell dolgozni az ,,új egyensúly,, feltételeit, a jelenlegi katonai erőegyensúly helyett létrejövő biztonsági és politikai rendszer feltételeit. A német kérdés kiéleződése csak növelte e követelés súlyát. A kormány és az ellenzék egyetért abban, hogy mindenfajta ,,elsietett lépés,, súlyosan veszélyeztetné az európai rendet, sőt, a kelet-európai országokban végbemenő politikai változások jövőjét is. A francia magatartást számos tényező magyarázza. Párizs jól emlékszik a történelmi múltra: több mint egy évszázada mindíg német földről indultak ki a fenyegetések Franciaország ellen. De legalább ilyen fontos a sajátos ,,versenyhelyzet,, is: az EGK-ban Párizs magának akarja fenntartani az ,,első az egyenlők között,, szerepet, s ebben egyetlen versenytársat lát, az NSZK-t. Ha létrejön a nyolcvan milliós Németország, akkor az már nem csupán gazdasági túlsúlyával veszélyezteti ezt a szerepet, hanem politikailag, sőt katonailag is. Az utóbbi évtizedekben nehéz munkával kialakított német-francia barátság és együttműködés - még akkor is, ha a maga nemében páratlan közeledést hozott a két ország között - bizonyos mértékben Németország fékentartását szolgálta, örök emlékeztetőként a ,,bűnös múltra,,. (folyt.) 1989. december 13., szerda 16:10
Vissza » Folytatásokkal »