 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyar Radikális Párt közleménye
"Az utcai propaganda nem lehet a Magyar Hirdető monopóliuma.
Indokoltnak látjuk ugyanakkor, hogy az általuk üzemeltetett
hirdetőoszlopokat mások ne ragasszák össze. Értékes épületek falát
más okból kell megkímélni. Ellenben az önmagában amúgy is ronda
építkezési palánkok falragaszokkal történő befedése bárkinek joga,
ennek kisajátítása értelmetlen.
A helyi tanácsok elsősorban ne a tiltást, hanem a lehetőségeket
fogalmazzák meg."
SZER:
Für Lajos ökumenikus megemlékezésen, Kiskunmajsán
"A kiskunmajsai zsidó temető helyreállításának gondolata
tavaly, 1988. március 7-ikén született meg. Ugyanekkor egy
falugyűlést tartottak itt Kiskunmajsán, és egyik tagunk, Faludy Éva
- aki apai ágon maga is zsidó származású - vetette fel, hogy nemcsak
két katolikus temető van a faluban, hanem van egy harmadik is: a
zsidó temető. Tekintettel arra, hogy már zsidók alig-alig vannak
ebben a faluban, ez a temető a legelhanyagoltabb. Ezt követően
másnap határoztuk el a helyi Demokrata Fórum gyűlésén, hogy
megpróbáljuk helyrehozni ezt a temetőt. Megpróbáljuk helyrehozni
apáink mulasztását."
|
|
|
|
|
|
 |
Tíz pont, amely Európát felzaklatta - 1.
|
Bonn, 1989. december 12. kedd (MTI-Panoráma) - Az NSZK-ban általában helyesléssel találkozott Kohl kancellár Németország-politikai terve. Ez akkor is igaz, ha közben - egy évvel az országos választások előtt - némi halk zsörtölődés, színfalak mögötti ingerültebb szóváltás éppúgy tapasztalható volt a koalíciós partnerek, mint az ilyen kérdésekben immáron majdnem teljesen azonos nyomvonalon haladó kormány és az SPD-ellenzék között. Dehát ez a választási kampány előtti politikai helyzetben, amikor mindenki a lehető legkedvezőbb pozíciók elfoglalására törekszik, nagyon is érthető.
Ami pedig a pártokra áll, vonatkozik a sajtóra is: a lényeget
tekintve még a Kohl politikai stílusát nem kedvelő újságok is
egyetértőleg írtak a kezdeményezésről, noha szóvá tették: a
kancellár megint kicsit a maga ,,tenyeres-talpas,, módján járt el.
Vagyis a terv parlamenti meghirdetése előtt állítólag alig, vagy
egyáltalán nem egyeztetett sem nyugati szövetségeseivel, sem otthon,
a koalícióban megfelelő módon Genscher külügyminiszterrel. Ám nem
vitatták, hogy egy ilyen 10 pontos javaslat megszövegezésével és a
nemzetközi életben való előterjesztésével a kancellár jó érzékről
tett tanúságot. Egy szóval: jól tette, hogy felvázolta a bonni
Németország-politika következő szakaszát, elsősorban az NDK gyors
megsegítésének lehetőségeit, módozatait.
A lengyel határok említésének elmulasztását azonban a
hírmagyárazók nem tartották szerencsésnek. Igaz, a Bundestagnak
éppen Kohl legutóbbi varsói látogatása előtt volt egy határt
szavatoló, megfogalmazásában a korábbiakon is túlmutató határozata.
Az érthető lengyel érzékenység miatt azonban ildomos lett volna e
kitételt most is külön, egy 11. pontban megemlíteni, miként ezt az
FDP és az SPD egyként igényelte volna. Most, a strasbourgi
Európa-tanácsülés után a nyugatnémet sajtó többségi véleménye az:
Bonnak sikerült elérnie, hogy - a 10 pont eredeti szellemének is
megfelelően - az Európai Közösségek először tett hitet a ,,német
egység,, és a németek önrendelkezési joga mellett ilyen okmányban.
Méghozzá úgy, hogy a felsejlő lehetőségeket feltételként mindenki
megelégedésére a Helsinki nevével fémjelzett összeurópai folyamatba
ágyazta. (folyt.)
1989. december 12., kedd 14:03
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|