Rendszerváltás és az MTI

	Folytatódott a politikai párbeszéd-sorozat a Parlamentben (2. rész)
Az elhangzottakból kitűnt: a szombati eszmecserén elsősorban a gazdaság talponmaradását szolgáló intézkedési tervekről esett szó. A kormány elnökének és jelen lévő tagjainak a helyzet értékelését is tartalmazó beszámolóját az érdekképviseleti szervek kritikusan közelítették meg, s lényegében inkább tudomásul vették, semmint igazán egyetértettek volna a tervezett intézkedésekkel. Ezeket az intézkedéseket a jövő évi költségvetés foglalja keretbe. Közöttük szerepel a támogatások leépítése, a szükségszerű áremelések, a szerkezetátalakítás, a veszteséges vállalatok felszámolásának haladéktalan megindítása, a lakásfinanszírozás új rendszere. Ezek a lépések óhatatlanul együtt járnak egy erőteljes inflációs nyomással, és tagadhatatlanul - közvetlenül vagy közvetve - megrázkódtatást okoznak az egyes embereknek, a családoknak, az egész országnak. Hiszen jövőre például a munkanélküliek száma 40-50 ezerre növekszik - ez kétszerese az ideinek. Bár ez a szám százalékarányosan nem jelentős, mégis súlyos gondot okoz, mivel bizonyos ágazatokra, régiókra koncentrálódik. Olyan krízisköltségvetési tervezet készült tehát, amely először néz szembe a realitásokkal. A tanácskozáson a legnagyobb figyelmet a bérgazdálkodás kérdéseinek szentelték. A kormány rugalmasan reagált a teljes bérliberalizálást szorgalmazó javaslatokra. Azokat már csütörtökön megtárgyalja az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága, s ha megalapozottak, bekerülnek a törvénytervezetbe is. Itt arról van szó - miként a javaslattevő Magyar Gazdasági Kamara képviselői elmondták -, hogy a teljes bérliberalizálás 10-11 milliárd forinttal csökkentené a költségvetési bevételeket, ez azonban ellensúlyozható azzal, ha a vállalatok árbevételeikből bizonyos - 0,25 - 0,3 - százalékot befizetnek. Hozzátették: a 10-11 milliárd forint egyébként nem mérhető azokhoz a károkhoz, amelyeket a kötött bérgazdálkodás okoz. A szóvivői tájékoztatón kiderült, hogy a VOSZ a bérliberalizálás elvével ugyan egyetért, de a kamara megoldási javaslatával már nem, azt határozottan ellenzi, mert szerinte lényegében az adóemelés legrosszabb fajtái közé tartozik. A másik súlyponti kérdés a lakásgazdálkodás koncepciója volt. Ezzel összefüggésben főként kifogások hangzottak el. Így például az, hogy az ingatlankezelési struktúra változatlanul hagyása mellett bármilyen kitűnő koncepció is csak a pénzt töltögeti egy lyukas erszénybe; hogy a lakásépítési kölcsönök kamatainak emelése egyoldalú szerződésszegés, amely semmiképpen nem lehet igénybe vehető eszköz. (folyt.köv.) 1989. december 9., szombat 18:40
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »