|
|
|
|
1956 hőseinek eltemetése
|
München, 1989. április 10. (SZER, Világhíradó) - Szombaton a Jurta Színházban a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a Függetlenségi Párt "Az 1956-os forradalomról Kérdezz - felelek" címmel rendezett vitafórumának kereken 200 résztvevője is arra a következtetésre jutott, hogy a kivégzett hősök június 16-iki temetése az egész nemzet ünnepe. Ezt az eseményt nem sajátíthatja ki senki - különösen nem a hatalom képviselői. Felolvassuk Kármentő Imre budapesti kommentárját: Most, amikor a magyar nemzeti történelem arányaiban rajzolódik ki Rákosi és Kádár velejében azonos rendszerének csődje, ezzel párhuzamosan mind határozottabban körvonalazódik 1956 forradalmának jelentősége. Ez kényszeríti arra a hatalom birtokosait és gyakorlóit, hogy engedjenek a nemzeti kegyelet követelésének. Ez nyitja meg napjainkban Nagy Imre és mártírtársai sírját. Amíg azonban elérkeztünk ehhez, a társadalomnak el kellett viselnie, hogy azok a bizonyos illetékesek - a lehetséges utolsó pillanatig az elnyomókkal, az egykori hóhérokkal vállalva szolidaritást és cinkosságot - hazugságokkal hitegessék, köntörfalazássál vezessék félre. Pedig akik állították, hogy nem ismerik a sírok helyét, a bennük elhantoltak személyét, a kivégzettek névsorát - azok kezdettől fogva tudhatták, hogy szavuknak nem lehet hitele. Hiszen nyilvánvaló, hogy magának a Kádár-kormánynak az érdekei követelték meg már az 1956. november 4-ike utáni első óráktól fogva, hogy rend legyen a bíróságok, börtönök és temetők nyilvántartásában. Igenis lennie kellett kimutatásnak a halálos ítéletekről, a kivégzésekről és a kivégzettek sírhelyeiről. Nos, végre-valahára kimondják, bevallják, hogy így is volt. A Magyar Nemzet beszélgetést közölt Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkárral, aki elismerte ezt. Mellékesen az is kitűnik az interjúból, hogy a szóban forgó nyilvántartásokat sokszor bűnösen hanyag módon vezették. Az ezzel megbízottak nyilván és méltán úgy érezhették, hogy ha a politikai vezetés szemében nem számít néhányszáz emberélet, akkor a hóhérmunka adminisztrálásában is eltűrhető, ha nem tudnak elszámolni néhány halottal. A jogrend országos eltiportatását jellemzően egészítette ki a kegyeleti jognak, a hozzátartozók jogainak a megcsúfolása, a hóhérsegédek segédeinek, de legalsó szintje. Ám nem is a hanyag embertelenség elképesztő, de mégis csak kicsiny tényeiről kívántam szólni. Hangsúlyt az a kérdés érdemel, hogy eltűrhető-e, ha továbbra is betöltik pozícióikat azok a felelős kormányhivatalnokok és politikusok, akik mindeddig hazugságokkal szédítették, és köntörfalazva megpróbálták félrevezetni a közvéleményt, a 301-es parcella történelmi és politikai jelképpé vált ügyében. Mikor olvashatjuk a felelősök nevét és mikor értesülhetünk menesztésükről? Addig nyilvánvalóan nem, amíg Kádár János a Központi Bizottság tagja és Grósz Károly a párt főtitkára. Nagy Imre és mártírtársai június 16-ikára tervezett ünnepélyes újratemetésén a pártvezetés és a kormányzat képviselőinek jelenléte elfogadhatatlan lenne. Mert a kegyeletet sértené, sőt cinikus gúnynak minősülhetne, ameddig a helyükön vannak azok, akik 1956 forradalmát eltiporták, és akik ezt vezető beosztásokban támogatták, vagy politikai hagyomány gyanánt felvállalták. Június 16-ikán nem ismétlődhetik meg az 1956. októberi Rajk- temetés színjátéka. A kivégzettek sírjaiba ezúttal a reformkommunizmus, az emberi arcú szocializmus iránti utolsó illúziónkat is eltemetjük. A kommunista vezetés - még egy megtisztult kommunista vezetés is - csak egyet tehet azon a napon - ha nem akarja felszítani a népharagot: szabad utat nyit a menetnek, de távol marad tőle. +++
1989. április 10., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|