|
|
|
|
Inia: A verdikt (1.rész)
|
Új-Delhi, 1989. december 7. csütörtök (MTI-Panoráma)
,,A nép kimondta az ítéletet, amelyet mi, teljes alázattal, tiszteletben tartunk.,, Ezekkel a szavakkal vett búcsút a hatalomtól India hatodik miniszterelnöke, Radzsiv Gandhi. Ötéves hivatali idejének utolsó esztendeiben gyakran vádolták őt azzal, hogy vezetési stílusa arrogáns, legfontosabb döntései a rossz értelemben vett kabinetpolitika termékei, korszerűsítési programjai pedig őszintétlenek a tömegekkel, amelyeknek a felemelésére hivatottak. A novemberi országos parlamenti választásokon született verdiktben Radzsiv Gandhi bukása is kimondatott, és ez a körülmény - talán mert az ellenzék egész kampánya erre volt ,,kihegyezve,, - egy pillanatra elhomályosította a közakarat által megfogalmazott többi figyelmeztetést és tanulságot. Pedig ezek egytől egyig arra vallanak, hogy India ismét útelágazáshoz érkezett. Az ítélet nagyon szigorú volt a Nemzeti Kongresszushoz (I), amely a mostani választásokon egy árnyalattal jobban szerepelt, mint 1977-ben, amikor az ellenzék először jutott hatalomra. Az 1984. évi választásokon szövetségi szinten szerzett mandátumainak több mint a felét elveszítette, s a hagyományos fellegvárainak számító északi államokban - a ,,hindi övezeben,, -, valamint Oriszában és Gudzsarátban elszenvedett veresége katasztrofálisnak nevezhető. Mi idézhette elő a kománypárt ilyen mértékű visszaesését? Tették fel a kérdést hitetlenkedő kommentárok. A most már ellenzéki National Herald azt fejtegette, hogy a választópolgárok nem akarhatták ezt az eredményt: a Kongresszus (I) a legerősebb parlamenti párt maradt, sőt a négy déli államban ugyanolyan megsemmisítő vereséget mért ellenzékére, amilyet ő szenvedett el északon; szövetségi szinten a szavazók nagyon jelentős hányada fejezte ki bizalmát iránta, s noha egyértelmű többséget senki nem kapott, ez a párt került a legközelebb hozzá. Az, hogy a Kongresszusnak még mindíg csaknem 200 mandátuma van, illetve, hogy már 200 mandátuma sincs (az 1984. évi 415-ből), természetesen nem ugyanaz az állítás. A Herald gondolatmenetéből ez a megfontolás kimaradt, pedig szorosan kapcsolódik egy olyan elmélethez, amely első megközelítésben támpont lehetett volna a választási eredmények értékeléséhez. A modern demokráciákban a választópolgárok nem annyira azokra a pártokra szavaznak, amelyeket hatalomra kívánnak juttatni, hanem inkább azok ellen, amelyeket a hatalmon kívül akarnak látni. Szavazatuk inkább megtorló, mint jóváhagyó, inkább az ítélethozatal aktusa fejeződik ki benne, mint a szorosabb értelemben vett választásé. Ezt egy neves társadalomkutató fejtette ki tavaly a londoni The Economist-ban. (folyt.)
1989. december 7., csütörtök 15:46
|
Vissza »
|
|
India: A verdikt (2.rész)
|
Indiában, legalábbis 1977 óta, ez kiváltképpen igaz. 1989. novemberében a Kongresszus (I) délen ugyanannak köszönhette diadalát, aminek északon a megsemmisülését: az egész országon úrrá lett általános establishment-ellenes hangulatnak. És ez a hangulat közömbös volt az iránt, hogy a szövetségi szinten kormányzó pártot bünteti-e, avagy a déli államokban kormányzó ellenzéki pártokat. Az északi államok népességüknél fogva mindíg is meghatározó befolyással voltak a választások kimenetelére, így a ,,hindi övezetben,, leadott büntető szavazatok a központi hatalom elvesztését jelentették a Kongresszus (I) számára. A novemberi választások egyik legfontosabb tanulsága az, hogy az indiai választópolgárok eredményeket követelnek a - központban vagy az államokban kormányzó - pártoktól, és eljutottak az érettségnek arra a fokára, ahol már fel tudják ismerni az eredményeket. A büntető szavazatok túlsúlyával magyarázható, hogy az új parlamentben egyetlen pártnak vagy pártszövetségnek sem lesz abszolút többsége. India itt járatlan útra lépett. A függetlenség elnyerése óta először állt elő ilyen helyzet, s ennek megvannak a maga veszélyei. Még javában folytak a választások, amikor a mindíg rendkívül körültekintő indiai sajtó elemzéseinek tucatjaiban az az aggodalom bujkált, hogy ha a legerősebb, ám kisebbségben lévő parlamenti párt vezetőjét bízza meg kormányalakítással az államfő, és ez a Kongresszus (I) lesz (efelől soha nem volt kétség), akkor a kormánypárt az ellenzék képviselőinek tömeges átcsábításával próbálja majd megszilárdítani helyzetét, aminek nyomán tartós politikai instabilitás időszaka köszönthet be. Ezzel szemben az történt, hogy a Gandhi-kormány még a szavazatszámlálás befejezése előtt benyújtotta lemondását, s három nap múlva - Visvanath Pratap Szingh személyében - új miniszterelnöke lett Indiának. A bizonytalanság felhői azért még nem szakadoztak fel. A Kongresszus (I) elleni harcban megedzett egységüket a volt ellenzéki pártok egy olyan sajátos parlamenti képletben őrzik tovább, amelynek tengelyét a kisebbségi kormányt adó ötpárti Nemzeti Front alkotja, jobb és bal oldalán a Bháratíja Dzsanata Párt (BJP) és a kommunista pártok ,,teljes körű,,, ám ,,kritikai,, támogatásával. A választások legnagyobb nyertese, az újjáéledő hindu azonosságtudatot képviselő BJP természetesen saját belátása szerint fog dönteni arról, hogy támogatásában mikor kerüljön túlsúlyba a kritikai elem. A baloldali pártok is élhetnek ezzel a lehetőséggel, kevesebb mandátum birtokában, de ugyanilyen szabadon. (folyt.)
1989. december 7., csütörtök 15:51
|
Vissza »
|
|
India: A verdikt (3.rész)
|
Az új kormány megalakulásának körülményei mindenesetre arra engednek következtetni, hogy egy ideig sem a Nemzeti Front, sem kritikai támogatói nem fogják célszerűnek ítélni belső vitáik kiteregetését. Jó néhány olyan problémával kell majd megbirkózniuk (Pandzsáb, Kasmír, adósságválság, hindu-muzulmán ellentétek), amelyek természetüknél fogva ellenállnak a különnemű felfogásokra épülő megoldási kísérleteknek. Végeredményben ez a ,,kétfelé nyitott,, koalíció még akár termékenynek is bizonyulhat, amennyiben dinamikus, tehát folyton megújuló egységet testesít meg. A próbatételre alkalmas közegbe került, mert a novemberi választásokon ismét világossá vált, hogy az indiai demokrácia lármás, kiszámíthatatlan, helyenként kaotikus és cseppet sem békés - de működik. +++ Erdész Jenő (Új-Delhi), MTI-Panoráma
1989. december 7., csütörtök 15:52
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|