Rendszerváltás és az MTI

	Az Országgyűlés decemberi ülésszaka elé (1. rész)
1989. december 17., vasárnap - Hétfőn megkezdődik az Országgyűlés ez évben utolsó, négynaposra tervezett ülésszaka. Több mint 20 törvény- és törvénymódosítási javaslat, tájékoztató, illetve határozattervezet megtárgyalása vár a plénumra - ezek túlnyomó többségét a kormány terjeszti elő. Csoknyay Edit, az MTI munkatársa írja: Az Országgyűlés decemberi ülésszakának nem kisebb a tétje, mint az ország kormányozhatóságának megőrzése, az átmenet békés jellegének fenntartása, a gazdaság talponmaradása. Mindez azon múlik elsősorban: hogyan dönt a Parlament az 1990. évi költségvetésről. Hetek óta pattanásig feszült légkörben zajlik a vita: elfogadható-e a kormány beterjesztette krízisköltségvetés. A kormány érvei világosak és egyértelműek: a költségvetés és az abban meghatározott - az IMF-fel egyeztetett - fő tételek elfogadása nélkül nincs IMF-megállapodás, megállapodás nélkül pedig összeomlik a gazdaság. A költségvetés sarkalatos pontja a lakásgazdálkodás reformjához kapcsolódó intézkedési tervek - a kedvezményes hitelkamatok emelésének, vagy a kamatadó bevezetésének - elfogadása vagy elvetése. Ezen a ponton feszül leginkább egymásnak a kormány - ismerve az IMF feltételét - valamint a Parlament, háta mögött a lakossággal. A lakosságot kevésbé terhelő megoldás kimunkálása érdekében a kormány előterjesztése az utolsó pillanatokig formálódik, ám sok választási lehetőség nincs. A lakásgazdálkodási rendszer reformját el kell kezdeni, a lakáskoncepció elvetésével kieső 10-12 milliárd forint pótlására nincs másik forrás. Az IMF feltétele is - Kemenes Ernőnek, az Országos Tervhivatal elnökének állítása szerint - egyértelmű: a lakásgazdálkodási rendszer racionalizálásának terheit mindenképpen a lakosságra kell hárítani. A képviselők viszont - a sokasodó kétségek, a fokozódó bizonytalanság és a mindinkább érzékelhető bizalmatlanság közepette - teherbíró képességük határához érkeztek. Eljutottak addig a pontig, amikor feltették önmaguknak és társaiknak is a kérdést: vállalhatják-e egyáltalán egy ilyen döntés felelősségét. Véleményük szerint az alapos szakmai felkészülés lehetőségének hiánya, a törvénytervezetek mennyisége, áttekinthetetlensége, sok esetben kiérleletlensége, kapkodást tükröző jellege és állandó módosulása, az alapvető információk és részadatok visszatartása megkérdőjelezheti döntésük megalapozottságát. (folyt.köv.) 1989. december 16., szombat 22:53
Vissza » A hírhez kapcsolódik »