|
|
|
|
Sántít a Fideszt ért támadások fő érve
|
München, 1989. június 25. (SZER, Zene-szó) - A június 16-ikai gyászszertartás úgy zajlott le, ahogy mindenki szerette volna. Méltósággal teli, incidensek nélkül. Többen ugyan belföldön, külföldön egyaránt hangosan zsörtölődnek a Hősök terén történtek miatt, a morgolódás fő célpontja pedig - hogyan is lehetne másként - a Fidesz. Két okból is. A temetés előestéjén a Fidesz radikális frakciója és a republikánus kör közös tüntetése, amelyet a budapesti szovjet nagykövetség előtt rendeztek, valamint Orbán Viktor választmányi tagnak a Hősök terén elmondott beszéde miatt. A zajos nemtetszés oka nyilvánvaló. Az említett két esemény máig tovább élő tabukat támadott, vágóhídra vonszolta az utolsó elaggott szent teheneket is. Az egyik a szovjet csapatok magyarországi jelenléte, a másik pedig az úgynevezett létező szocializmus megreformálhatóságának dogmája. A Fideszt ért támadások fő érve az volt, hogy a fiatal demokraták visszaéltek a gyászszertartás kínálta lehetőségekkel, és politikai tüntetéssé változtatták a kegyeleti aktust. Ez az érvelés azonban több ponton is sántít. Ugyanis a temetésből nem a Fidesz csinált demonstrációt. A maga módján a kormány is tüntetett, amikor a miniszterelnök és több miniszter képviseletében megjelent a ravatalok mellett. Tüntetett az Országgyűlés, a Hazafias Népfront, de még a budapesti rádió is, amikor egész napos közvetítésben számolt be a 16-ikai eseményekről. Az MSZMP távollétével tüntetett - igaz, őket senki sem hívta. Tüntetett az ellenzék, hiszen minden pártja, minden csoportja elküldte koszorúit a Hősök terére. És persze tüntetett az egész ország, amikor megszólaltak a harangok, a gyárszirénák, az autódudák, amikor az ablakokban felgyúltak a mécsesek fényei. Az igaz, hogy a gyászszertartás és a politikai hitvallás némely gyakorlata között van különbség. Itt azonban ez a különbség hiányzott. Joggal. (folyt.)
1989. június 25., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|