|
|
 |
|
 |
- Emlékműavatás - 1. folyt.
|
Nagyon sokat harcoltunk, rentegen támogattak bennünket,
jóindulatú emberek az egész világról, lényegében a külföldi
szabadságharcos szövetségek egy emberként álltak ki mellettünk, de
ugyanez elmondható a magyar társadalomra is.
Sajnálatos, hogy nagyon sokan támadtak is bennünket, nemcsak
támogattak. Elsősorban azt kritizálták meg, hogy az Inconnu
lényegében a társadalom befolyásával, a társadalomtól vállalt
kötelezettségeinek eleget téve elkezdte ezt az akciót, nem
egyeztetett a hatalommal, nem egyeztetett bizonyos politikai
körökkel.
Mi úgy éreztük, hogy ehhez jogunk van, hiszen évekkel ezelőtt is
felvállaltuk már ötvenhat ügyét - az utcákon tüntetéseket
rendeztünk, a Batthyány-Nagy Imre örökmécses elkeresztelésében részt
vettünk, politikai vitafórumokat rendeztünk ötvenhatról. Úgy
gondoltuk, hogy ez a művészeti csoport igazán feljogosult arra, hogy
önmaga készítse el ezt a nagyszabású tervet, hiszen nem
korrumpálódtunk ezzel a hatalommal.
Tehát mégegyszer: sokan támadtak bennünket, különösen a nemzeti
kommunisták, a mai vagy régebbi néven revizionisták soraiból, az
egykori és a mai revizionisták soraiból megkérdőjelezték, hogy
hogyan mertük belevonni a nyugati magyarságot ebbe az akcióba -,
amelyre az volt a válaszunk, hogy 200 ezer embert elüldözött ez a
kommunista hatalom, nekik igazán jogok van ebben részt venni, és
méltósággal visszatérni ide az országba 16-ikán, és kifejezni
hálájukat a magyar népnek.
Egy politikai folyamat tanúi vagyunk jelen pillanatban is.
Csurka István találó szavaival: a TIB házi ünnepsége lett sajnos ez
a 16-ika. Ez egyenesági következménye annak, hogy informális
megállapodás született - úgy látjuk - a hatalommal: bizonyos körök
megállapodtak a közvélemény kizárásával, és ennek a keserű
gyömülcsei most kezdenek beérni. (folyt.)
1989. június 15., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|