|
|
|
|
Schöpflin György reflexiója
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - A budapesti megemlékezés lezárta az 1956-os forradalom által a magyar történelem könyvében nyitott fejezetet. A történelemnek régi tulajdonsága, hogy az elnyomás áldozatait hősökké emeli. Ez azonban mindig idő kérdése. Kína úgy látszik nincs tudatában ennek a törvényszerűségnek. Tény, hogy a magyar forradalom vérbefojtói azt hitték, hogy a történelem az ő oldalukon lesz. A Kádár János által felépített rezsim alapja az volt, hogy 1956 október-novemberében ellenforradalom játszódott le Magyarországon. Azt hitték Kádárék, hogy az ő rezsimjük jobb, mint amit Nagy Imre és forradalmár-társai akartak megvalósítani. Önhittségükben Kádárék megkezdték a kivégzéseket, több ezer talán a halottak száma - erről pontos, hivatalos adat még nincs. 15 ezer ember került börtönbe. Így mondhatjuk, hogy a forradalom leverését terror követte. Nem vérfürdő, inkább céldutatos megtorlás. Elsősorban azt szolgálta, hogy a fiatal nemzedék mindörökre leckét kapjon: a kommunista rendnek nincs alternatívája. Magyarország társadalmát megfélemlíteni igyekeztek. Az értelmiség, a munkásság és a parasztság részéről azt várta el a Kádár-rezsim, hogy feladja álmait egy demokratikus, semleges Magyarország megteremtéséről. Kádár az 1960-as években ezen az alapon érezte elérkezettnek az időt, hogy új egyezséget ajánljon a népnek. Ezt a Nyugat - feltételezett pragmatizmusa és realizmusa folytán - dícsérendőnek találta. Úgy látta, a kommunista párt az életszínvonal emelését nyújtja a politikai eszmék feladásáért cserében. Ez a megoldás - úgy tűnt, mintegy másfél évtizeden át - megfelelőnek bizonyult, de az 1980-as évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy kártyavár az egész. Megfelelő életszínvonalat a párt nem biztosít, már csak azért sem, mert a politikai rend akadálya a racionális gazdasági határozathozó képességnek. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Schöpflin György reflexiója - 1. folyt.
|
A magyarok nagy árat fizettek a Kádár-évekért. Sokan úgy érezték: nincs alternatívája a kádári megoldásnak, s ezért ezt legjobb lehetőségként elfogadták. Egyidejűleg depolitizálódtak. A Kádár-rendszer alapja az volt, hogy a politikai vezetés a párt monopóliuma maradjon. 31 évvel Nagy Imre és társai kivégzése után, őt és csoportját ma történelmi hősökként ünnepelték. Az 1956-os forradalomról az nyert megállapítást, hogy nem volt ellenforradalom, hanem kísérlet volt olyan demokrácia megteremtésére, amely a sztálini diktatúra helyére léphet. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|