|
|
|
|
Szász Béla megemlékezése Londonból
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - Szász Béla író, akit a Rajk-üggyel kapcsolatban fogtak le, majd hosszú rabságra ítéltek, szabadulását követően az 1956-os forradalom előtt csatlakozott Nagy Imre köréhez. Szász Béla innen Londonból így emlékezik meg a törvénytelenül kivégzett Nagy Imréről, akinek először életútjának fő vonalát vázolja: - Nagy Imre következetesen a magyar parasztság oldalán állt. Szívéhez a magyar paraszt állt legközelebb. Ezért például már 1930-ban, amikor a magyar kommunista párt - akkor még Kommunisták Magyarországi Pártja - bécsi kongresszusán referátumot tartott az agrárpolitikáról. Forradalmi földosztás mellett foglalt állást - annak ellenére, hogy az Internacionálé politikája a kollektivizálás volt. Ezért azután Nagy Imrét felelősségre is vonták, mire azt mondta: "Nem állok haptákba az Internacionálé előtt." Aztán mégis haptákba állt. 15 napra Moszkvába hívták audientum verbum - de 15 évig maradt ott. - Nagy Imrének a pályafutása a második világháború után. A közvetlen háború utáni években ismeretes: ugye, ő volt a földosztó miniszter, majd viszonylag rövid és erélytelen belügyminisztériumi pályafutása után ő lett a Ház elnöke, és ismét kenyértörésre került sor közte és a vezetőség között, ha jól tudom 1948-49-ben. - Igen, éspedig megint a parasztkérdésben. Mert a Rákosi-klikk Moszkva utasítására a kollektivizálást iparkodott keresztülvinni, Nagy Imre pedig ez ellen fellázadt, és utoljára azután még önkritikát csinált, utoljára vágta magát haptákba. Később soha többé önkritikát nem csinált, és nem adta be a derekát a pártnak. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 1. folyt.
|
- Első miniszterelnöksége után Nagy Imrét pártszerűtlen magatartás és frakciózás vádjával zárták ki a pártból. Azt hiszem, hogy ez volt az első igazán hamis vád ellene. - Valóban hamis vád volt, mert Nagy Imre mindent pártszerűen iparkodott intézni: a pártnak küldte el a tanulmányait, a programját védő nyilatkozatait és érveléseit. Olyannyira pártszerűen viselkedett, hogy a körülötte csoportosuló emberek már szinte kétségbeestek, mert mindenféle szervezkedést, szervezkedési kísérletet visszautasított. Tehát ez is valóban hamis vád volt, hogy pártszerűtlenül viselkedik. - Nagy Imre tételesen leírta, kimondta, hogy ő hisz, illetve hitt a demokratikus centralizmus lenini elvében. Volt-e Nagy Imre pályafutása során bármilyen pillanat, amikor ezt az elvet megtagadta? - Amíg a kommunista párt tagja volt, nem került ezzel szembe. Sőt: azt lehet mondani, hogy a forradalom elején Nagy Imre foglya volt kommunista pártnak, és kettős hűség kötötte. Ingadozott. Egyrészt választania kellett a moszkvai tipusú szocializmus és az ellene szemben álló többpártrendszer között. A hűség a párthoz és a hűség a néphez. Ez volt a választás. Mikor belátta, hogy a moszkvai tipusú szocializmus árnyékában nem valósíthatók meg elvei, akkor Nagy Imre többé nem ingadozott. A népet választotta, a nép vezérévé lett, és a szabadságért küzdők élére állt. - Most nagyon sokan azt vágják a fejéhez, hogy rossz politikus volt. Névleg azért, mert általában a legreménytelenebb helyzetekben radikalizálódott a magatartása Moszkvával szemben. Mi erről a véleményed? (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Szász Béla megemlékezése Londonból - 2. folyt.
|
- Az a véleményem, hogy annak idején, amikor Mikojan és Szuszlov Magyarországon járt - már a forradalom idejében - elismerték azt, hogy Magyarországnak joga van kérdésessé tenni a Varsói Szerződést, és október 30-ikán maga a Szovjetunió tett olyan nyilatkozatot, amelyet nyugodtan lehet önkritikusnak nyilvánítani. Tehát nem lehet Nagy Imrét naívnak tekinteni, hiszen Mikojan és Szuszlov még Tildyvel is tárgyalt - ezzel implicite elismervén a többpártrendszer bevezetését. Később, 1964-ben azt hiszem, amikor Hruscsov Magyarországra jött elmondta azt, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjában ellentétek álltak fenn: hogy vajon a szovjet hadsereg beavatkozzék-e Magyarországon, vagy nem? Tehát voltak olyan szempontok, amelyek a be nem avatkozás mellett foglaltak állást magában a Szovjetunióban és a szovjet vezetésben is - úgyhogy Nagy Imre nem könnyelműsködött. - Megmenthette volna ő a maga életét 1956 után bizonyos kompromisszumokkal? Átmenthetett volna valamit az ő elképzeléseiből? - Ez nagyon kérdéses. Mert nyilvánvaló, emlékezünk még nagyon jól arra, azokra a retorziókra, amelyek a forradalom utáni időket jellemezték. Érdekes, hogy Menon, India nagykövete - aki Moszkvában képviselte hazáját és egyben akkreditáltva volt Budapesten is - amikor befejezte a diplomáciai pályafutását és nyugdíjba vonult, felkereste Kádár Jánost is. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 3.
|
Kádár Jánostól megkérdezte, hogy mi a helyzet Nagy Imrével? Akkor már Nagy Imrét kivégezték. Kádár azt mondta erre, hogy megkímélhették volna Nagy Imre életét - ezt írja le Menon a Repülő trojka című emlékiratában -, hogyha kijelenti: nem tekinti magát többé Magyarország miniszterelnökének. Viszont Nagy Imre nem volt hajlandó lemondani, mert úgy érezte, hogy azzal ha lemond, szentesíti azt az erőszakot, amit az oroszok tettek az országon, sutba veti elveit, megtagadja a forradalmat, amelyenek ő szimbólumává emelkedett. Nem volt hajlandó a forradalmat hamis vádakkal bemocskolni - noha ezen az áron talán megmenthette volna az életét. - Te személyesen ismerted Nagy Imrét. Milyen ember volt? - Nagy Imre melegszívű, ízig-vérig becsületes, nyílt, minden cinizmustól mentes ember volt. Nekem még az külön is vonzó volt, hogy dunántúli kiejtéssel beszélt - hiszen magam is dunántúli vagyok - nem pedig úgy, mint nagyon sok más Moszkvából hazatért, akik idegenes szófűzéssel, idegenes kiejtéssel beszéltek magyarul, és szokszor bizony kerékbe törték nyelvünket. - 1956. október 6-ikán te természetesen ott álltál Rajk László koporsója mellett. Milyen hasonlatosságokat és különbségeket látsz a két újratemetés között? - A hasonlatosságok röviden elmondhatók. Mindkét per műper volt, koncepciós per, ahogyan ezt manapság mondják. Hamis vádakkal és azzal a váddal, hogy külső hatalmakkal játszottak össze a vádlottak, hűtlenséget követtek el az országgal szeemben. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 5. folyt.
|
- Természetesen felvetődik a kérdés sokakban, hogy Te miért nem mész most Budapestre? - Több okból nem megyek Budapestre. A legfontosabb ok talán az, vagyis az első ok mindenesetre az, hogy Magyarország még mindig pártállam, és én a pártállammal nem kívánok még olyan mértékben sem diplomáciai kapcsolatot felvenni, hogy elmegyek a követségére vízumot kérni. A másik dolog pedig az, hogy jómagam nagyon szívesen segítenék azoknak a magyar ellenzékieknek, akik a demokráciáért küzdenek - csakhogy immáron több mint 30 esztendőt töltöttem külföldön. Nem ismerem a magyar embereket eléggé akik részt vesznek, nem ismerem a körülményeket - úgyhogy nem merném azt mondani, hogy tudnék valamiben is segíteni. Ha tudnék segíteni, még talán attól is eltekintenék, hogy a pártállammal felvegyem a kapcsolatot. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 3. folyt.
|
Kádár Jánostól megkérdezte, hogy mi a helyzet Nagy Imrével? Akkor már Nagy Imrét kivégezték. Kádár azt mondta erre, hogy megkímélhették volna Nagy Imre életét - ezt írja le Menon a Repülő trojka című emlékiratában -, hogyha kijelenti: nem tekinti magát többé Magyarország miniszterelnökének. Viszont Nagy Imre nem volt hajlandó lemondani, mert úgy érezte, hogy azzal ha lemond, szentesíti azt az erőszakot, amit az oroszok tettek az országon, sutba veti elveit, megtagadja a forradalmat, amelyenek ő szimbólumává emelkedett. Nem volt hajlandó a forradalmat hamis vádakkal bemocskolni - noha ezen az áron talán megmenthette volna az életét. - Te személyesen ismerted Nagy Imrét. Milyen ember volt? - Nagy Imre melegszívű, ízig-vérig becsületes, nyílt, minden cinizmustól mentes ember volt. Nekem még az külön is vonzó volt, hogy dunántúli kiejtéssel beszélt - hiszen magam is dunántúli vagyok - nem pedig úgy, mint nagyon sok más Moszkvából hazatért, akik idegenes szófűzéssel, idegenes kiejtéssel beszéltek magyarul, és szokszor bizony kerékbe törték nyelvünket. - 1956. október 6-ikán te természetesen ott álltál Rajk László koporsója mellett. Milyen hasonlatosságokat és különbségeket látsz a két újratemetés között? - A hasonlatosságok röviden elmondhatók. Mindkét per műper volt, koncepciós per, ahogyan ezt manapság mondják. Hamis vádakkal és azzal a váddal, hogy külső hatalmakkal játszottak össze a vádlottak, hűtlenséget követtek el az országgal szemben. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 4. folyt.
|
A második hasonlóság pedig az, hogy mind a két pernek voltaképpen a szovjet titkosrendőrség volt a főrendezője. Különbözőségekre pedig: úgy látom, hogy a Rajk-perben merőben költött vádakat ismertek el a per vádlottai. Nagy Imre perében pedig bűnténynek nyilvánították mindazokat a cselekedeteket, elhatározásokat, amelyeket az egész magyar nép követelt és amelyeket helyeselt - így például a többpártrendszerről, a semlegesség kinyilatkoztatásáról, a kilépésről a varsói szövetségből. Azt is különbségnek tekintem, hogy a Rajk-perben kínzásokkal csikarták ki a vádlottakból a vallomást. A Nagy Imre-perben tudomásom szerint fizikai kínzóeszközöket, kényszerítő eszközöket nem alkalmaztak, legfeljebb pszichikaiakat, lélektaniakat. És ezért a Rajk-pert megtarthatták nyilvánosan is, mert a vádlottak bűnösnek vallották magukat, de Nagy Imre perét nem tarthatták meg nyilvánosan, mert a vádlottak nem vallották magukat bűnösnek. - Mi viszont most beszéltünk a két per közötti hasonlatosságokról és különbségekről, de kérdésemben az volt, hogy a két újratemetés között látsz-e hasonlatosságot vagy különbséget - akár jelképesen, akár az akkor és jelenlegi politikai helyzetben? - A két újratemetés között szintén van némi hasonlóság, és vannak ellentétek is. Mert Rajk voltaképpen a Rákosi- és a sztálinista rendszer áldozata volt. Nagy Imre pedig a forradalomnak a vértanúja volt. Minthogy Nagy Imre a forradalom vértanúja volt, érzésem szerint az ő emléke, az ő személyisége nem merőben a reformkommunisták öröksége, hanem az egész nemzeté. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Szász Béla megemlékezése Londonból - 5. folyt.
|
- Természetesen felvetődik a kérdés sokakban, hogy Te miért nem mész most Budapestre? - Több okból nem megyek Budapestre. A legfontosabb ok talán az, vagyis az első ok mindenesetre az, hogy Magyarország még mindig pártállam, és én a pártállammal nem kívánok még olyan mértékben sem diplomáciai kapcsolatot felvenni, hogy elmegyek a követségére vízumot kérni. A másik dolog pedig az, hogy jómagam nagyon szívesen segítenék azoknak a magyar ellenzékieknek, akik a demokráciáért küzdenek - csakhogy immáron több mint 30 esztendőt töltöttem külföldön. Nem ismerem a magyar embereket eléggé akik részt vesznek, nem ismerem a körülményeket - úgyhogy nem merném azt mondani, hogy tudnék valamiben is segíteni. Ha tudnék segíteni, még talán attól is eltekintenék, hogy a pártállammal felvegyem a kapcsolatot. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|