|
|
|
|
Beszámoló a mai temetésről
|
London, 1989. június 16. (BBC, Panoráma) - A mai budapesti kegyeleti aktusról számol be munkatársunk, Tordai Vilmos: - A tömeg lassan kezdett gyülekezni a Hősök terén, 9-kor. Amikor tulajdonképpen elkezdődött az ünnepség akkor még csak 2-3 ezren lehettek. Körülbelül déltájra már megtelt az egész Hősök tere, és becslésünk szerint legalább 120-130 ezren lehettek. Bár ez kevesebb, mint ammenyit vártak a tegnapi bejelentések és újságriportok alapján. 300 ezer embert vártak, de csak a Hősök terén voltak - tehát nem álltak tömegek a Dózsa György úton, sem pedig az Andrássy úton. Az ünnepség azzal kezdődött, hogy letették a koszorúkat a különböző küldöttségek. Egyrészt először magyar privát küldöttségek a különböző koporsókhoz. A Műcsarnok lécsőjén ravatalozták fel az öt ismert halottat egymás mellé, és fölöttük, a Műcsarnok bejáratához közelebb - tehát az oszlopokhoz közelebb - volt az ismeretlen szabadságharcos koporsója. E mellett őrség állt, akit állandóan váltottak az összes koporsó mellett. Először egyenként tették le egy-egy koporsó mellé a rokonok, ismerősök, barátok, támogatók, később azonban már olyan sok koszorú és virág volt, hogy már nem tudták egyenként lerakni, mert már az egész lépcsőt befedték a koszorúk és a virágok. A Műcsarnok bejáratát bevonták fehérrel, és az oszlopokat pedig feketével. A jobboldalán - szemközt nézve a Műcsarnokkal - volt az ifjabb Rajk Lászlónak az emlékműve, ami tulajdonképpen a párizsi Pere-Lachaise-i emlékműnek egy változata volt: egy félbetört hajó, félbetört árbóccal és az árbócon egy vitorla lebegett. A vitorlán egy kiégetett lyuk jelképezte az 1956-os forradalom alatt kivágott szovjet címereket. A kivágott címerek szimbóluma itt egyébként a Hősök terén mindenhol látható volt a különböző zászlókon, mert nem lyukak, hanem fekete anyaggal bevont lyukak voltak láthatók a lobogókon, amelyek fel voltak téve a Hősök tere-i emlékműveken. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Beszámoló a mai temetésről - 1. folyt.
|
Például lezajlott a koszorúk és a virágok letétele, ezt követően jöttek tulajdonképpen a hivatalos testületek - tehát egyrészt a társadalmi csoportosulások. Az MSZMP részéről persze nem volt hivatalos küldöttség. Ott volt azonban Pozsgay Imre, aki egy ideig őrséget is állt Nagy Imre koporsója mellett - amint az előbb említettem ezt állandóan váltották - és a különböző diplomáciai küldöttségek elhelyezték a koszorúikat. A diplomáciai küldöttségek között majdnem minden ország megtalálható volt Európából, sőt Dél-Amerikából igen sokan, Ázsiából is. A kommunista országok közül azonban kizárólag csak Jugoszlávia volt képviselve - pontosabban ezt mondták be, hogy képviselve lesz. Ezeket nem lehetett kivenni egyenként, mert tulajdonképpen egymás után jöttek, úgyhogy nem jelentették be egyenként, amikor a diplomáciai testületek letették a virágjaikat. Nagyon sok említés történt az 1956-os forradalom minden vonatkozására. Beleértve, sőt hansúlyozva a szovjet csapatok jelenlétét, tehát az ország függetlenségének a fontosságát - azonban nem ellenséges hangvételben. De erről állandóan említés történt, egyrészt a Hősök terén, később aztán a temetésen elmondott beszédeikben is a rákoskeresztúri temetőben, a 301-es parcellában. Fél egykor volt az a bizonyos pillanat, amikor az egész város leállt, és az ünnepség résztvevői a Hősök terén ugyancsak fél percig teljes csenddel adóztak, miután elénekelték a Szózatot. A félperces csend egyébként valóban be lett tartva az egész városban, mert mint értesültem időközben olyanoktól, akik a fővárosban voltak akkor, és nem a Hősök terén - a forgalom teljesen leállt, és egyáltalán semmi zaj nem volt hallható az utcán. Tehát a forgalom teljesen megszünt erre megemelékezési időszakra. És szóltak a harangok. A harangok mindenütt szóltak, de a Hősök terén a közelben nincsenek templomok - úgyhogy ott a harangzúgást közvetítették a legközelebbi templomból. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|