|
|
|
|
A mai események Budapesten (II.)
|
München, 1989. június 16. (SZER, Magyar híradó) - Pécsi Vilmos a Magyar Rádió 21-es stúdiójából kommentálja azt, ami ma 1989. június 16-ikán Budapesten a Hősök terén és a rákoskeresztúri temetőben történt. - A kegyelet és emberi méltóság jegyében zajlott le ma délután Nagy Imre és társainak temetése. Az utolsó aktusok ezekben a percekben zajlanak. A nemzet jól vizsgázott emelkedettségből, érettségből, mérsékletből. Ne történjék semmi, ami ennek a gyásznapnak a méltóságán foltot ejtene, árnyékot vetne rá. Aki megzavarná, az áldozatok emlékét feketítené be, és súlyos károkat okozna a demokráciába való átmenet kibontakozó folyamatának, a visszarendeződés híveinek a kezébe adna érveket. Egy szabad jogállamban kialakulhat majd az ötvenhatos forradalom valós képe, az eddigi hivatalos torzkép helyébe. Előtérbe kerülnek majd a mártírok mellé a forradalom más vezetői és megvívói: a Corvin köz, a Széna tér, a Körút, a Baross tér, a Jutadomb hősei. Felkerülnek a történelem lapjaira, tényleges szerepüknek kijáró súllyal. Legyen szabad a tudósítónak végül egy személyes észrevételt tenni: azt, hogy a riporter szívéhez azok állnak legközelebb, akiket a hatodik koporsó jelképezett. A nagy megmozdulás közkatonái, akik golyótól találva, vagy bitófán végezték - legtöbbször oly szívszorítóan rövid életüket. Akik önzetlenül álltak a forradalom mellé, és akik a szabadság tartós kivívása után is azok maradtak volna, akik előtte voltak: ifjúmunkások, diákok, egyetemisták, katonák. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A mai események Budapesten - 1. folyt.
|
Nagy szavak, fogadalmak, pátosz nélkül. Halálukkal megváltották a belépőt a magyar történelembe. Megbékélést sürget a józan ész, és a nemzet érdeke. A nemzeti megbékélésben nem lehet helyük vallási, faji és egyéb előítéleteknek. A felkelők, elesettek, kivégzettek közt voltak cigánygyerekek is. Angyal Pista, Nickelsburg Laci felkelő-vezetők, zsidók voltak - a magyar szabadságért haltak. A gyilkos golyók nem tettek különbséget. A vérbírók sem. De nem tagadhatjuk meg a sajnálatot azoktól sem, akiket sorsuk a diktatúra oldalára sodort, és ott érte őket a halál. Ők is magyarok voltak, és ők is áldozatok voltak. Mit lehet a nemzeti gyászünnep végén mondani? Azt, hogy jöjjön el végre a szabad, demokratikus Magyarország, kommunisták és demokraták, avagy politikailag közömbösök, hívők és nem hívők közös hazája. Egy olyan közös, szabad haza, ahol nem kell minden nemzedéknek az előző generáció színe-javát gyászolnia. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|