|
|
|
|
Lengyel-NDK vámháború - 1.
|
Berlin, 1989. december 3. vasárnap (MTI-Panoráma) - Friss képek az NDK televíziójának híradójából: bolti és áruházi eladók nyilatkoznak arról, hogy mennyivel csökkent náluk november 24. óta a külföldi vásárlók tömege. Végre nem kell naponta két-háromszor újra feltölteni a polcokat csokoládéval, déligyümölccsel, női fehérneművel, gyermekruhákkal, -cipőkkel, játékkal - mondják megkönnyebbülten. Immár csak normális mennyiségben vásárló vevőket kell kiszolgálniuk, akik nem huszasával vesznek táblacsokit, melltartót, harisnyanadrágot és búgócsigát...
Bár a november 23-ikán kiadott minisztertanácsi rendelet csupán ,,külföldi felvásárló turistákról,, tett említést, a Varsóból érkező felháborodott hangok egyértelműen jelzik, hogy kik ellen próbálja megvédeni belső piacának egyensúlyát a berlini kormány. Tény és való, hogy a berlini áruházakban, üzletekben nyakló nélkül vásárló külföldiek jelentős hányada bizony a lengyel turisták közül került ki. A Pergamon múzeum vagy a berlini dóm szépségénél jobban vonzotta őket a szubvencionált termékek bősége. Utóbbival az NDK mindig is kirítt a szocialista országok közül, ám az utóbbi fél év lengyelországi áremeléseinek fényében a nyugati szomszéd még csábítóbb uticél lett az Oderától Keletre élők szemében. A múlt megismétlődik. A 70-es évek elején, miután Varsó és Berlin ,,békehatárrá,, nyilvánította a közös határvonalat, a két ország polgárai személyi igazolvánnyal utazhattak a másik államba. A mámorító érzést hamarosan kijózanító tények keserítették meg. A határhoz közeli német városok és falvak üzletei - főleg az élelmiszerboltok - a hétvégéken teljesen kiürültek. Míg az NDK lakosait elsősorban Gdansk és Krakkó történelmi negyedeinek varázsa vagy a varsói jazzfesztivál vonzotta Lengyelországba, addig a szomszédok jóval prózaibb célokra használták ki az utazási könnyítéseket. Két év elteltével azután Berlin megunta a dolgot, s azóta csak útlevéllel rendelkező lengyel utasokat enged be az országba. Másfél évtized múltán, az idén januárban ismét változott a kép. Lengyelországban is bevezették a világútlevelet, nyilván azzal a hátsó gondolattal, hogy aki külföldön tud boldogulni és pénzt keresni, az legalább nem odahaza rontja a munkanélküliek statisztikáját. A kirajzó polgárok egyik fő célpontja megint csak az NDK és Nyugat-Berlin lett. (folyt.)
1989. december 3., vasárnap 10:58
|
Vissza »
|
|
Lengyel-NDK vámháború - 2.
|
Néhány üveg vodkából - lengyel viszonyokhoz képest - mesés tőkét lehet kovácsolni, ha az illető ,,turista,, egy kelet-berlini aluljáróban eladja, s ezen a pénzen ,,kurrens,, holmit - csecsemőruhát, gyermekcipőt, fehérneműt - vásárol, amit a fal túloldalán a hétvégi ,,polenmarkt,,-on (a nyugat-berlini lengyel piacon) nyugatnémet márkáért értékesít, s a bevételt ottani bankokban - 1:20 arányban - ismét NDK-márkára váltja. A megsokszorozott pénzzel Berlin keleti szektorában újra kezdődhet minden előlről - a határ a csillagos ég... Vagyis volt, november 23-ig. Azóta ugyanis az NDK üzleteiben bizonyos ,,kurrens,, cikkeket kizárólag NDK-személyi igazolvány, illetve azzal egyenértékű dokumentum, például tudósítói sajtóigazolvány vagy diplomataigazolvány felmutatásával lehet csak vásárolni. Az NDK lakosságának egyértelmű helyeslésével találkozó intézkedés Varsóban ingerült, sértett reagalást váltott ki. Berlinbe sietett a lengyel külügyminisztériumi főigazgató, Boguslaw Miernik, hogy Harry Ott külügyminiszter-helyettesnél elérje a ,,lengyelellenesnek,, és ,,diszkriminatívnak,, minősített lépés visszavonását. Ugyanezt szorgalmazta a lengyel kormány november 29-i nyilatkozata is. ,,A két nép hagyományos kapcsolatait megterhelő,, intézkedések emlegetésével Varsó voltaképpen finoman zsarolni próbálja Berlint. Erre mutatott rá a Berliner Zeitung kommentárja, amely leszögezte, hogy egy dolog az együttérzés egy sokat szenvedett szomszédos néppel, és más dolog az a jogos felháborodás és önvédelem, amelyre egyes gátlástalan spekulánsok és siberek fosztogató hadjárata késztet. Varsó újfent a régi lemezt tette föl, ám nem számolt azzal, hogy az NDK ma minőségileg más helyzetben van a 15 évvel ezelőttihez képest. Belső piacának stabilitása úgyszólván létkérdés a kormány és az NSZEP számára, miután a nyíltság hulláma fölfedte az évtizedeken át szőnyeg alá söpört gondokat és hiányosságokat. +++ Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma
1989. december 3., vasárnap 11:01
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|