Rendszerváltás és az MTI

	- Munkaügyi - 1. folyt.
Úgy tetszik, Budapesten minden alkalommal, ha a társadalmi feszültség megnő, ha a fizetőképes kereslet csökken és ha a munkássság létfeltételei úgy általában bizonytalanságba kerülnek, mindig a munkaügyi legfelsőbb testület átszervezése kerül napirendre, mintha ott volna a varázskulcsocska, amire csak idejében rá kell bukkanni. Az már eldöntöttnek látszik, hogy ismét lesz Magyarországon Munkaügyi Minisztérium. Egyenlőre nincs nagyon mit hozzátenni ehhez a hírhez. Munkaügyi Minisztériuma eddig ugyanis nem volt a magyar népnek. Hiába is hirdette nagybetűs tábla a belvárosban, hogy itt, előbb a Szalay utcában, majd ott a Roosevelt téren magasodó spenótzöld épületben székel, érdemi ügyintézést nem, vagy alig végzett. Meghatározóan beleszólni politikai, gazdasági döntésekbe nem tudott, de nem is akart. Új lesz tehát, amennyiben létrehozzák, új lesz, annak ellenére, hogy népes káderrétegek emlegethetik egykori munkahelyükként a Munkaügyi Minisztériumot, illetve a romjain emelt Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalt. Tragikomikus felhangja még ennek a határozatnak az is, hogy a Munkaügyi Minisztérium felállítása éppen akkor jut eszébe a döntésre feljogosítottaknak, amikor maga a munka válik sok tekintetben kérdésessé. Legalábbis abban a jól ismert formájában mindenképpen, amiben eddig leledzett. Azt lehetne mondani a jövő riogatásait komolyan véve, hogy az életre hívandó kormányzati szerv már nem annyira a munka, mint inkább a munkanélküliség minisztériumává kénytelen válni, s olyan ügyeket megoldani, amelyek jobbára amiatt keletkeztek és jutottak el idáig, mert a korábbi munkaügyi legfelsőbb vezetés irányítás helyett az anarchiát gerjesztette. Akárki is ül tehát a visszarangosodó bársonyszékbe, mint a II.Világháború utáni rövid életű minisztérium valódi jogutóda, könnyű dolga nem lesz. (folyt.) 1989. november 25., szombat
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »