|
|
 |
|
 |
Pozsgay Imre látogatása Tolna megyében (1. rész)
|
1989. február 16., csütörtök - A paksi atomerőműben kezdte csütörtökön reggel Tolna megyei látogatásának második napját Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter. Pónya József, az energetikai nagyvállalat vezérigazgatója, tájékoztatójában 1988-ról sikeres esztendőként számolt be. Az immár teljes kapacitással működő erőmű a múlt évben a hazai villamosenergia-termelés 47,6 százalékát adta, s 10 milliárd forintot fizetett be az államkasszába. Elmondta továbbá, hogy az atomerőmű biztonsága, környezetvédelmi állapota nemzetközi megítélés szerint is kifogástalan.
Az üzemeltetés biztonságát, a személyzet szakmai
,,karbantartását,, szolgáló oktatóközpont és számítógépes szimulátor
megtekintése után Pozsgay Imre a vállalat vezető műszaki dolgozóival
találkozott. Kötetlen eszmecseréjük fő témakörei a tudomány, a
műszaki fejlődés, a gazdaság működésének és zavarainak politikai
összefüggései voltak.
Délután Szekszárdon Tolna megye szellemi életének,
értelmiségének képviselőivel folytatott kerekasztal-beszélgetést
Pozsgay Imre. A hazai gazdasági és politikai reformfolyamat aktuális
kérdései közül ezúttal a korábbiakhoz képest kevesebb szó esett az
1956-os események megítéléséről, más, ugyancsak tisztázásra,
újraértékelésre váró tények, kérdések kerültek előtérbe.
Egy reformra elkötelezett országban a konkrét helyzet konkrét
elemzése elkerülhetetlen - mondta Lenin szavaira utalva Pozsgay
Imre. Nekünk is szembe kell néznünk azzal, mi idézte elő az ország
kormányozhatatlanságát, s szélesebb értelemben: miért vált
Kelet-Európa a világ legkiterjedtebb válságövezetévé. Miért van az,
hogy a világgazdasági korszakváltásban sikeresnek bizonyult 35-40
ország között egyetlen szocialista ország sincs? Egyre világosabban
látható - mondta Pozsgay Imre -, hogy ebben a térség az 1940-es évek
második felében egy kényszerűen vállalt, a szocializmus nevében
fellépő modell hatása alatt nem teljesítményre orientált, hanem
majdhogynem teljesítmény ellenes és stagnáló helyzet jött létre. A
következmény az, hogy az érintett országok ma, akár világgazdasági,
akár kulturális szempontból nézzük az összehasonlító adatokat,
hátrább vannak a világranglistán, mint a két világháború közötti
időszakban. Ezt, mint dermesztő tényt, figyelmen kívül hagyni
öncsalás lenne, azt jelezné, hogy nem merünk szembe nézni ezzel a
problémával. Aligha hisz a szocializmusban, aki ezt takargatni
akarja. (folyt.köv.)
1989. február 16., csütörtök 21:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|