|
|
|
|
Csehszlovákia: Szabad a szó - 1.
|
1989. december 1. péntek (MTI-Panoráma) - ,,A csehszlovák sajtó - ellentétben a meglehetősen unalmasnak tartott kelet-európai médiák nagy részével - viszonylag eleven, színes, a bírálatoknak jelentős helyet biztosít,,. A The Europa Year Book 1988-as kiadásában olvasható ez a megállapítás.
Ez a tekintélyes és vaskos kézikönyv évente felfrissített adatokkal ismerteti mindazokat a tényeket, amelyeket a világ országairól tudni érdemes. Az újságírók nélkülözhetetlen segédeszköze. Adataiban és közléseiben szinte mindíg meg lehet bízni. A fent idézett mondat azonban kirívó kivétel, amely erősítheti ugyan a szabályt, de a tény attól tény marad: a csehszlovák sajtó dícsérete legfeljebb úgy kerülhetett be az 1988-as szövegbe, hogy kritikátlanul átmásolták a rég letűnt esztendők valamelyikében - talán 1968-ban? - megfogalmazott tételt. Íme néhány idézet az Új Szónak, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága magyar nyelvű napilapjának ez év november 28-i számából, a címoldalon közzétett szerkesztőségi állásfoglalásból: ,,Az Új Szó nem a nép és nem a párt lapja volt, hanem az apparátus érdekeinek kiszolgálója...,, - ,,Mindíg éreztük ennek a sajtóirányításnak a diktatúráját...,, - ,,Elhatároljuk magunkat a Magyar Televízió Panoráma című külpolitikai műsora ellen indított, ránk kényszerített kampánytól.,, A csehszlovák sajtó - kelet-európai környezetéhez képest - a hatvanas években viszonylag valóban színes és eleven volt. Érződött rajta az európai kulturáltság, sőt, halványan még a polgári demokrácia emléke is. A 68-as Prágai Tavasz idején aztán valósággal kivirágzott. Egyik legszebb bimbóját akkor fakasztotta, amikor Ludvík Vaculík megfogalmazta a Kétezer szó című, híres kiáltványt, amely a szabadságvágynak adott hangot, a napi politika hevületében, de időtálló, sőt, irodalmi értékű formában. Két évtizeden át ronggyá olvasott, gyűrött géppapíron járt kézről-kézre, a Rudé Právóba burkolva, csak nagy titokban terjeszthették. Ez év júniusában újabb felhívás látott napvilágot, a ,,Néhány mondat,,. Kétezer szó ugyanis nem férne el egyetlen lapon, néhány mondatot viszont elég könnyen oda lehet csúsztatni a polgároknak. ,,Olvasd el, add tovább ,, Olvasta persze a rendőrség is, aminek egyebek közt az lett a következménye, hogy Václav Havel drámaíró lakásán sűrűn csöngettek a ballonkabátos urak. Közben tízezrek írták alá a felhívást, követelve a rendszer demokratizálását, a hatalom és a társadalom közötti párbeszédet. (folyt. )
1989. december 1., péntek 09:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Csehszlovákia: Szabad a szó...- 2.
|
Hosszú éveken át a prágai tudósítók hálátlan feladatai közé tartozott az is, hogy miután a kommunista párt újságjában elolvasták az éppen érvényes hivatalos nézeteket tükröző cikkeket és a hivatalosan méltányolt olvasói levelek áradatát, átlapozzák a különböző társadalmi szervezetek és pártok orgánumait is. E pártok tevékenysége jobbára kimerült a kommunista párt vezető szerepének elismerésében, így nehéz feladatot vállalt, aki önálló hangvételt igyekezett felfedezni a sorok között, például a Szocialista Párt napilapja, a Svobodné Slovo, vagyis a ,,Szabad Szó,, példányaiban. Ez év november 20-án, egy hétfői napon a Svobodné Slovo címoldalon közölte azt a nyilatkozatot, amely elítélte a tüntető diákok ellen néhány nappal korábban végrehajtott brutális rendőrakciót. Másnap a Vencel-térre igyekvő tömeg egyik jelszava már a szólásszabadság, a valóban ,,svobodné slovo,, követelése volt. Adam Cerny külpolitikai rovatvezető-helyettes ,,szívet melengető érzésről,, beszél, amikor azt a kedd délutánt említi. ,,Nagyon büszke vagyok. Mi voltunk az elsők a szabad tájékoztatásban,, - teszi hozzá Karel Volensky, a lap egyik szerkesztője. A Svobodné Slovo emeleti hivatali helyiségeinek egyikéből balkon nyílik a térre. Ezt a balkont november 21-től megkapták a tüntetések szervezői, és onnan beszéltek az immár többszázezres tömeghez. Václav Havel rövid mondatokban, lényegre törően beszél, hangja rekedt, még mindíg meg van hűlve. Amikor ellép a mikrofontól, riporterek veszik körül. ,,Nem, nem vagyok királyalkat - mondja nekik. - Talán inkább királycsináló,,. Alexander Dubcek így szól a tömeghez: ,,Az emberarcú szocializmus eszméjét ismét életre keltette az új nemzedék,,. 1968 pártfőtitkára, két évtizedes félreállítottság után, néhány nappal 68. születésnapja előtt, felutazott Prágába. A tömeg őt élteti, amikor Jakes - a 68 utáni tisztogatások legfőbb irányítója - pár kilométerrel odébb éppen benyújtja lemondását. Dubcek lesz a király? - kérdik sokan. Nem, ő már nem a jövő embere, vélik legtöbben. Bár köztársasági elnök talán lehet belőle, fenn a Hradzsinban. A politikai helyzet percről percre változik. A Svobodné Slovo újságírói rozzant mechanikájú írógépeken fogalmazzák, a nyomdagépek éktelen zakatolással ontják a ,,Szabad Szó,,-t. A példányszám rohamosan növekszik, a műszaki színvonal azonban a harmincas éveket idézi. Pénz kellene, mondják. Most már az sem mindegy, hogy milyen pénz. Van, aki azt követeli, hogy Tomás Masaryknak, a (két világháború közötti) Republika atyjának az arcképe kerüljön a százkoronásra. +++ Kárpáti János, MTI-Panoráma
1989. december 1., péntek 09:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|