|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Straub F. Brunó búcsúbeszéde (2. rész)
|
Szolgált a Biblia bölcsességéből is merítve, amikor küldetése
úgy kívánta, mondván: ,,Aki nincs ellenünk, az velünk van
,, - olyan
ismerősen és megkönnyebbülést hozóan csengenek fülünkben ezek a
szavak. És ez a mondat a hihetetlennek tűnő nemzeti közmegegyezés
legsérthetetlenebb, első számú alapelve lett. Mindenki számára
érthető és mindeki számára biztató, mert emberséget sugallt.
Emberséget az embertelenség évei után. Reményt a reménytelenség évei
után. Társadalmi békét a békétlenség évei után.
Államférfiúként talán a legnagyobb tette volt az, hogy ráérzett
a nemzet óhajára, és elvállalta annak szolgálatát.
Pedig bizonyára végiggondolta százszor, hogy az ideológia
bilincseinek lazítása, a magánboldogulások felszabadítása, vagy a
sajátosan, kádári módon értelmezett szövetségi hűség olyan
láncreakció kezdőpontja lehet, amely függetlenedik akaratától, sőt
félreállítja őt is. Őt, a kis engedékenység és a nagy
kompromisszumok mesterét. De Kádár János elvállalta ezt a sorsot.
Olyan korban és olyan környezetben vált reform-kezdeményezések
támogatójává, sőt oltalmazójává, amelyik a kövületek kora volt,
eszme-kövületekkel és kövület-emberekkel. Az utókor biztosan
igazolni fogja majd, hogy ha akkor nem az Ő személyisége áll ennek
az országnak az élén, úgy ma nem a demokratizálódás és a
liberalizáció szép feladataival birkózna társadalmunk, hanem a
legjobb esetben is csupán az elavult intézmények bontogatásával
küszködnénk.
Tisztelt Gyászolók
Államférfiútól búcsúzunk. Olyan magyar államférfitól, akinek
nevét nemcsak egy nemzet emlékezete őrzi meg, hanem Európa
emlékezete is. Hiszen Kádár János felismerte, hogy a kettészakított
Európa nem realitás, csupán egy korszak torzszülöttje. Felismerte,
hogy a fenyegetések párhuzamos monológjai helyett a kölcsönös
megértés érdemi dialógusaira van szükség. És minél előbb, míg az
emberiség nem tesz maga ellen valami jóvátehetetlent. Megértésre nem
mindig és nem mindenhol talált. De a párbeszéd elkezdődött, s
napjainkra már a rendszerek és az országok természetes érintkezési
módszerévé vált. Így vált egyetemes értékű történelmi tetté az a
külpolitikai nyitás, melyhez Kádár János személyisége, mentalitása:
a sajátos kádári észjárás kellett. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 19:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|