|
|
|
|
NDK menekültek
|
Köln, 1989. augusztus 12. (DLF, Csak egy szóra) - A hamarosan 40 esztendős NDK, az első német munkás-paraszt államot, amint azt az ottani uralkodó osztály tagjai mindmáig titulálják, ahol mindenkor, nemrégiben is, ha kell ... hamisítás segítségével is mesés választási eredményeket ér el az NSZEP, nos ennek a demokratikusnak aposztrofált NDK-nak alapítása óta nem kevesebb, mint három millió-nyolcszázezer ember fordított hátat. 1961 augusztus 13-ig viszonylag könnyűszerrel és kényelmesen Kelet-Berinből a gyorsvasúton, vagy a Metrón akár nagyobb motyóval is át lehetett jutni Nyugat-Berlinbe és onnan a légihídon a Szövetségi Köztársaságba. 1960-ban és különösen 1961 nyarán oly hatalmas tömegek hagyták el a Walter Ulbricht által, Nyikita Hruscsov kegyelméből kormányzott NDK-t, hogy a kelet-berlini vezetés szorult helyzetében drasztikus módszerhez folyamodott. Drótkerítéssel, majd betonfallal határolta körül birodalmát. Így a fallal együtt örökölte később Ulbrichtól az NDK-t Erich Honecker a fal építőmestere. Az NDK befalazott polgárai közül 1961 augusztus 13-ika óta csak szolgálati útra küldött, nyugati hozzátartozóik temetésére utazó, vagy már nyugdíjas korban lévő személyek távozhattak rövidebb-hosszabb időre külföldre. Sokan nem tértek vissza, hiszen nem tudhatták kapnak-e még egyszer kiutazási engedélyt. Aki nem boldogult a rideg bürokráciával, annak csak a műszaki zárral, önműködő műberendezésekkel ellátott, katonákkal és kutyákkal őriztetett falon való áthatolás, a Balti tenger, vagy a Fekete tenger partvidéke, a magyar-jugoszláv, vagy a magyar-osztrák határ maradt. Menekülési kísérlet közben, elsősorban Kelet-Berlin tűzparancsa következtében, amely újabban csak egyenruhában menekülők ellen alkalmazható, százak vesztették életüket. Az NDK 40 év alatt látszólag normális reálszocialista országgá fejlődött. Még a dűledező óvárosok is rendezettnek tünnek, mindenkinek fedél van a feje felett, van mit enni, nincs kimutatott munkanélküliség, nincs koldus. (folyt.)
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- NDK menekültek - 1 folyt.
|
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja, Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát, megszállást és megintcsak diktatúrát. Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot, jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz, hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek. George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést. Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz, amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el. Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++
1989. augusztus 12., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|