|
|
 |
|
 |
Hallgatóé a szó
|
---------------
München, 1989. november 24. (SZER, A hallgatóé a szó) -
Telefonon feltett kérdéseikre, üzeneteikre ügyeletes munkatárs, Szép
Zoltán válaszol.
- Bonyhádról Snájder János vagyok. Magyarország, Bonyhád. Liget
utca 6. szám alatti lakos. A segítségért a nyilvánossághoz szeretnék
fordulni.
- Kedves hallgatóink
Szokásunktól eltérően közbeszólok, mivel a
Tolna megyéből, Bonyhádról érkező telefonhívás vonalminősége annyira
rossz, hogy a szöveget adásba csak nagy kihagyásokkal tehetjük.
Összefoglalom tehát, hogy Snájder János Bonyhádról mit mondott.
Elpanaszolta hallgatónk, hogy a tanács kisajátította immár 3
esztendeje azt a házát, aminek közérdekből történő kisajátítását egy
tanácsi rendelet írta alá. A közérdek azt jelenti, hogy a városi
kórház bővítésének igényével szeretnék azt a területet is igénybe
venni. Hallgató elmondotta: a ház jelenleg is üres, és az az összeg
1 millió 900 szer forint, amit érte kapott, nem fedi a ház értékét,
véleménye szerint hozzávetőleg a dupláját éri, vagyis 3 millió 800
ezer forintot, ez az ingatlan. Miután Snájder János nagyobb összegre
tartott igényt, pert indított a kisajátítás végzése ellen.
Panaszában előadja, hogy a per lassan 3 éve zajlik, rengeteg fórumot
megkeresett - de a vele szemben állók mindenben az erőfölényüket
érzékeltetik. Nem engedték, hogy ellenszakértőt rendeljenek ki, nem
engedték a tanuit megszólalni.
Ezt a hallgató mondja, én csak most azért beszélek helyette,
mint említettem már, mert a vonalminőség nagyon rossz. Azzal fejezi
be a beszélgetést, hogy miután tehetetlennek érzi magát, és
segítséget sehonnét nem kap, fordult egyébként még a magyarországi
Németek Szövetségéhez is, maga ugyanis saját magát német
népközösséghez tartozónak nevezte, a tanácstalanságában
éhségsztrájkra határozta el magát. November 20-ikán meg is jelent a
tanács autóparkolójában, és ott éhségsztrájkot kezdett. (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 1. folyt.
|
A Snájder-üggyel kapcsolatban megkérdeztem a Bonyhádi Városi
Tanács titkárát: mi a tanács véleménye, mit tud ő az ügyről?
Hallgassuk a vele készített beszélgetést, amelyiknek a vonalminősége
szerencsénkre már jobb.
- Megkérdezném most dr. Sebestyén Istvánt, a Bonyhádi Városi
Tanács titkárát, aki minden fenntartás nélkül vállalta, hogy a
problémát a tanács szemszögéből is megvilágítja. Dr. Sebestyén
Istváné a szó.
- Snájder János háza Bonyhádon a Bank utcában volt, amelyet a
tanács valóban kisajátított. Ez az államigazgatási eljárás 1987.
június 2-ikán fejeződött be. A kisajátításra azért került sor, mert
a város általános és részletes rendezési terveinek megfelelően ez a
terület a város kórházának területéhez tartozik, ezért történt a
kisajátítás.
Az államigazgatási eljárás alatt a kártalanítás összegét
szakértő állapítja meg, és ezen szakértő értékelésének megfelelően
került a kártalanítási összeg kifizetésére sor Snájder János
részére. Az államigazgatási eljárás befejeztével, amennyiben a
tulajdonosnak nem megfelelő a kártalanítás összege, joga van
bírósághoz fordulni. A kártalanítás összegében, mint ahogy
említettem, államigazgatási út után bírói út igénybevételére van
lehetőség a tulajdonos részéről, ez meg is történt, illetve most
ismételten perújítás van folyamatban. Mi ezt úgy tartjuk, hogy a
jogszabályok maximális betartásával történt ez a kisajátítási
eljárás lefolytatása. Amennyiben a bírói út igénybevétele során
ismételten többletkártalanítás megítélésére kerül sor, természetesen
azt a tanács hajlandó kifizetni, kötelessége kifizetni. (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 2. folyt.
|
- A bírósági utat járja, de ez mellett Snájder János ismételten
elő kívánja vezetni azt a témát, hogy őszerinte a kisajátításra
jogtalanul került sor.
- Ő akkor elfogadta ezt az összeget?
- Ő akkor ezt az összeget... hát erre egészen pontosan nem tudok
emlékezni, hogy elfogadta-e - úgy tudom, hogy nem. Ilyenkor van
többletkártalanítás indítására lehetőség a bíróság előtt.
- És a házat önként hagyta el?
- Természetesen a házat önként hagyta el, úgynevezett
birtokbavételi eljárás folyamán, annak rendje és módja szerint.
Ezzel különösebb probléma nem volt.
- Tehát nem volt erőszak, vagy efféle?
- Szó sincs ilyesmiről. Mi úgy érezzük, hogy megfelelően, a
jogszabályoknak megfelelően jártunk el, minden egyes tekintetében
ennek a kisajátítási eljárásnak. Az ő vádjait, amellyel bennünket
jogsértéssel vádol, megalapozatlannak tartjuk.
- Igen. Na most mondotta Snájder János hallgatónk, hogy az ő
fellebbezéseit sehol se veszik figyelembe. Ön tud erről, hogy van
neki egy ilyen állítása?
- Így konkrétan erről nem tudok, hisz az államigazgatási eljárás
folyamán bizonyos esetekben a tulajdonos részéről fellebbezésnek van
helye és lehetősége. Hogy milyen formában veszik ezt figyelembe, ezt
természetesen a fellebbezés tartalmától és attól függ, hogy a
fellebbezés megalapozott vagy megalapozatlan.
- Igen. Na most mondott olyasmit még, hogy éhségsztrájkkal
kísérli meg a közfigyelmet jobban magára irányítani. Mi történt
ebben a vonatkozásban? (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 3. folyt.
|
- Annyit tudok erről mondani, hogy november 20-ikán reggel
megjelent itt a saját autójával a Városi Tanács parkolójában, és az
autóban ülve kezdett állítólag éhségsztrájkot, illetve az autójára
bizonyos jelszavakat ragasztott. Majd késő esti órákban eltávozott a
helyszínről és nem tért vissza.
- Önként távozott el?
- Nem tudok erre egyértelmű választ adni, mert egyébként
napközben kétszer is tárgyalt a tanács elnökével itt fönt az
épületben.
- Igen. Hogy miről azt nem tudja?
- Én nem voltam jelen azon a tárgyaláson, nem tudok pontos
felvilágosítást erről adni.
- Azzal zárom a beszélgetésünket, hogy amennyiben ez a
tárgyalása Snájder Jánosnak a tanácselnökkel valami
többleteredménnyel járt volna, mint ahol mi most tartunk, akkor a
következő műsorunkban erről hírt adunk.
- Mint ahogy említettem korábban, elnézést kérek, hogy még
egyszer mondok egy mondatot, ha nem probléma: hogy én úgy tudom,
hogy a tanácselnök úrnak is az az álláspontja és a tanács akkor jár
el törvényesen, hogyha megvárja a perújítás eljárásának a
befejeződését, amelyet a Snájder János maga indított, és annak az
eredményétől függően kell nekünk a lépéseinket természetesen
megtenni. Ha a perújítás folyamán olyan új tények kerülnek
bizonyításra, amely indokolttá teszi, hogy ő többletkártalanítást
kapjon, akkor természetszerűleg a tanács ezt köteles kifizetni, ez
nem lehet vita tárgya.
- Engedje meg, hogy megragadjam az alkalmat - az iménti
beszélgetést megköszönve -, hogy még egy mondatot kérjek öntől a
vasárnap esedékes népszavazást megelőzően, mint illetékes városi
vezetőnek szerepe van nyilván a választás előkészítésében. Milyennek
ítéli meg a várható vasárnapi választásokat? Komolyan számolnak vele
az emberek, vagy már van egy olyan hangulat, hogy ez egy kicsit
lefutott népszavazás? (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 4. folyt.
|
- Hát nem tudom, hogy mennyiben vagyok illetékes véleményt
mondani. Én kétféleképpen közelíteném meg ezt a dolgot. Minden
lehetséges előkészületek megtörténtek arra, hogy a választás (sic
)
sikeres legyen - legalábbis Bonyhád városában -, mert azért hallani,
hogy voltak bizonyos problémák, tehát nem jutottak el az értesítések
az állampolgárokhoz.
- Hadd szóljak közbe ugyanazt a hibát követjük el mind a ketten,
szóval népszavazásról beszélünk, csak rááll az ember szája a
választásra.
- Igen. Nálunk maximális az együttműködési készség a pártok
részéről és részünkről is. Nem tartják előre lefutottaknak - ez az
én személyes véleményem - az állampolgárok a népszavazást, én úgy
látom legalábbis a városunkban, csak talán az utóbbi időszak
politikája, túl sok propagandája mintha egy kicsit sok lenne az
embereknek.
- Igen, ezt számosan vélik hasonlóképpen, hogy ...
- Én egy bizonyos fokú fásultságot látok. Ezt a veszélyt látom,
hogy esetleg fásultságból vagy közömbösségből talán nem mennek el
annyian, mint amennyien el kellene menniük.
- Még egy kérdés: miképpen ellenőrzik a népszavazás abszolút
törvényességét? Hogy tevődnek össze a bizottságok?
- A szavazatszámláló bizottságokban a pártok képviselői részt
vesznek.
- Ők delegálták ezeket az embereket? És ők esküt tettek?
- Ők delegálták és ők esküt tettek a tanácselnök előtt az
alkotmányra, és a választási törvényre. Továbbá teljesen új vonása a
választási törvénynek, hogy a szavazatszámláló bizottság, amely a
választás alatt hivatalos hatóságként működik, maguk a tagjai
hivatalos személyek és ott történik az összesítés, és onnan
egyenesen viszik be a megyei szervekhez a jegyzéket. Tehát nem kerül
be ide a tanácsra, úgymond mégegyszer átvizsgálásra, illetve
összesítésre. (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 5. folyt.
|
- Nagyon fontos ez a dolog, mert én már hallottam nemcsak
hallgatóktól, hanem ellenzéki pártvezetőktől is olyasmit, hogy a
jövő tavaszra esedékes választásoknál megint majd a két cédula
veszélye felmerülhet.
- Nem merülhet fel mivel a jogszabály ezt nem teszi lehetővé.
- Mondjuk akkor se tette.
- Most más a rendszer, összekeverik egy kicsit ezt a két dolgot.
Nem ez nem fordulhat elő. Én a garanciát abban látom, hogy a pártok
képviselői ott ülnek a szavazatszámláló bizottságokban.
- Hány tagú egy ilyen bizottság?
- Öt tagúnak kell lenni, de ha esetleg több párt kíván
delegálni, akkor lehet akár 6, akár 7 tagú is.
- Ki a bizottság elnöke? Ők választanak elnököt?
- Ők választanak elnököt maguk között, de van egy ilyen ajánlás,
hogy lehetőleg az illető személy legyen párton kívüli.
- Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Viszonthallásra.
- Viszonthallásra.
- A hallgatóé a szó.
- Talata József vagyok.
- Üdvözlöm.
- Az Égtájak Között című független szamizdat lapnak az egyik
szerkesztője.
- Ismerem az Ön nevét régtől fogva.
- Arról szeretnék beszélni most, pár mondatot mondanék, hogy
lapot csináltunk valamikor az egyetemen Égtájak között címen a
bölcsészkaron. Onnan kiebrudáltak bennünket és szamizdatként
dolgoztunk az elmúlt években. Most bizonyos változások történtek
1988 eleje óta. Amit mi szerettünk volna, hogy a háztkutatások során
elvitt dolgainkat adják vissza. Továbbá itt jelentős pénzüntetések
voltak és az üldözésnek a legkülönbözőbb formái: a lehallgatások,
követések, stb. Gondoltuk, hogy valamit talán rendbe kellene tenni.
(folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 6. folyt.
|
Ezért október 23-ikán, 24-ikén, 25-ikén ülősztrájkoltunk a
Belügyminisztérium előtt. Ennek ellenére annyi történt csak, hogy a
Kossuth rádióban bemondták, hogy visszaadtak mindent. Nem adtak
vissza semmit.
Másik dolog pedig az, hogy itt kénytelenek voltunk most már a
legfőbb ügyésznek írni egy levelet, ez szerdai napon, november
15-ikén, amelyben újólag követeljük, hogy egyrészt rendezzék az
ügyünket, másrészt pedig; a jelen problémája az, hogy most az
1989-es év elejétől úgy tünt, hogy ezek az üldözések megszüntek.
Sajnos az a helyzet, hogy szeptember óta és most már harmadik
hónapja tart részünkre, tehát szeptember, október, november és máig
is civilruhás rendőrök követnek minket mindenhová. Egyszerűen
lehetetlenné igyekeznek tenni életünket és ez vonatkozik a mai napra
is. Az elmúlt hosszú évek során állandóan követtek minket, és
igazából akkor azokat mindig tudomásul vettük, mert azt gondoltuk,
hogy majd megváltozik. Ez a dolog nem változott meg, és valahányszor
kilépek itt a házból egyből nyomunkba szegődnek és továbbra is
folyik ez a követés.
- Nem próbálta meg azt - ön egy bátor ember hírében áll -, hogy
odamegy mondjuk egy ilyen nyomozóhoz és megkérdi, hogy igazából mit
keres itt, mit akar?
- Azt mondanám, hogy ez egy eléggé életveszélyes dolog. Volt egy
ilyen veszélyes helyzet, október 22-ikén a Corvin-közben volt
nagygyűlés. Elmentünk, mert meghírdettük ezt az ülűsztrájkot. Közben
az autóm kerekét ismeretlenek kiszúrták, az emelőjét a kocsinak azt
kilopták, továbbá két csavart meglazítottak a sebességváltón.
Ezeknek következménye lett.
- Baleset lett belöle?
- Nem történt baleset, hanem országúton...Hát először is ugye a
kereket nem tudtam kicserélni, később pedig mikorra szereztem emelőt
addigra hát... Mikor elmentem, országúton ment tönkre a
sebességváltó, tehát nem váltott sebességet. Nagy sebességgel mentem
volna, de éppen leálltam egy parkolóba, mikor indultam volna, akkor
ment tönkre. (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 7. folyt.
|
Azt mondanám, hogy ez az elmúlt időkben léggé ritka, de
történtek már ilyenek. Nekem már betörték, legutoljára tavaly
karácsonykor... Hát akkor is itt álltak a ház előtt mindig. Akkor
még nem lehetett tudni, hogy milyen változások lesznek, nekem akkor
szétverték a szélvédőmet.
Van itt egy határozat, hogy figyelni kell ezt az embert, ami
engem nagyon felháborít - de a másik az, hogy itt egyének vannak,
akik itt a hidegben állnak, és egy ilyen agresszívabb önálló
cselekvést is végrehajtanak, mondjuk éjfél körül, mikor már inkább
hazamenne.
- Tehát olyankor már spontán cselekszik?
- Igen. Például Bognár Mikoltát, akivel szerkesztem az Égtájak
Között című lapot. Őt körülbelül három hete meg is támadták.
- Mikoltát az utcán támadták meg?
- Igen.
- Rendőri szervek?
- Igen. Egy rövid időre volt egyedül, mert hogy vigyázunk többen
egymásra.
- Önök pillanatnyilag az Égtájak Között című lap köreként más
szervezethez is tartoznak, vagy ez az önök szervezeti alakzata is?
- Nem tartozunk más szervezethez. Ezt a független lapot
csináltuk és ezt a független lapot szeretnénk csinálni. Itt a
nehézség az, hogy Magyarországon abban a tekintetben nem történt
változás, hogy magánszemélyek nem csinálhatnak lapot - egy. Kettő:
magánszemélyek nem tarthatnak sokszorosító eszközt. Egyik ismerősöm
néhány barátjával szeretne beküldeni fénymásoló gépet, de nem
küldhet be nekem, mert az én tulajdonomban nem lehet Magyarországon
fénymásoló gép.
- Tehát annak, hogy önnek lehessen egy gépe, előfeltétele volna
valamely szervezetté alakulás ugye? Kft-t kellene csinálni vagy
ehhez hasonlót? (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 8. folyt.
|
- Akinek van kedve, az persze csinálhat kft-t, vagy csinálhat
egyesületet, vagy akár pártot is - de magánszemély nem. Gondolom
Nyugat-Európában azért van lehetősége egy embernek, hogy ezeket
megcsinálja.
- Persze, hogy van, és különösebben nem is okoz gondot, mondjuk
ha engedélyt akarsz. Itt nem kötelező rá engedélyt kérni, de lehet
kérni hozzá, mert akkor előnyösebb adópolitikai besorolásba kerül
mondjuk aki lapot ad ki.
Magyarországon a szamizdat - mert ugye önök ezt régóta
csinálják, és hát a szamizdatnak kialakult egy olvasóközönsége -
most hogyan jelenik meg ez az Égtájak Között?
- Meg kell mondanom, hogy miután az elmúlt években nagyon
súlyosan jártak el velünk szemben, súlyos pénzbüntetések voltak,
házkutatások. Mi nem úgy éltük meg ezt a mostani helyzetet, hogy
nagy kitárulkozás, hanem stenciltechnikával készítettük az
Égtájakat.
- Igen.
- Egyszerűen mi anyagilag nem tudtunk az elmúlt években ugye
ehhez pénzt összeszedni, vagy ilyeneket - úgyhogy nekünk elég nagy
nehézségünk volt, hogy a hirtelen erősen feltámadó konkurencia,
aminek mi örültünk, mi nem nagyon tudtunk élni vele, mert hiszen mi
tőke nélkül voltunk. Azt lehet mondani, hogy jelenleg mivel mi
magunk saját pénzből csináltuk mindig a lapot, meg saját munkával,
ugyanolyan nehézségekkel csináljuk, és most is ugyanúgy csináljuk.
Általában azt mondanám, hogy egyetemen kezdtük körülbelül 500
példánnyal a szamizdat időkben is körülbelül ennyire jött ki, s
jövőben körülbelül ugyanennyiben tud csak kijönni.
- Igen. Tervezik a lapnak a legalizálását megkisérelni? (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 9. folyt.
|
- A lap, amint mondtam már, az egyetemen indult és igazából ezt
a legalizálást magunk sose kérdőjeleztük meg. Igazából én személy
szerint arra várok, hogy természetes dolog legyen, hogy minden
magyar állampolgár indíthasson lapot és, hogy minden magyar
állampolgár kiadhassa.
- És hogy minden magyar állampolgárnak adják végre vissza, amit
házkutatások alkalmából és más ürüggyel elvittek, és
feltételezhetően meg is vannak ezek a holmik. Különben tartok tőle,
hogy sok megsemmisült belőle, részint a felelőtlen kezelés miatt is,
szóval nem csak azért, mert X rendőrnek az volt a feladata, hogy
semmisítse meg, hanem én tudom, hogy az ilyen elvitt holmit azt hol
tárolták - folyosóvégeken, meg bedobták valami lomtárba és dobozba,
nylonzacskókba, stb.
- Igen. Írtunk levelet a belügyminiszternek, hogy szolgáltassa
vissza az eltulajdonított kiadványokat. A válasz az volt, hogy az
anyagokat megsemmisítették. A másik az, hogy maga az eljárás ennyi
idő után is véleményük szerint jogszerű volt.
- Megsemmisíteni akkor lett volna joguk - persze az se jogszerű,
de, illetve ez jogszerűnek jogszerű, csak nem helyes -, hogyha
bíróság hozott volna egy megsemmisítő határozatot.
- Én nem is tudom, a XX. századi történelemben, mikor volt a
fasiszták...
- Igen ők égették a könyveket, meg aztán utána volt a zúzda idő,
amikor Gárdonyi Gézától kezdve mindenkit bezúzatott a tiszteletre
korántsem méltó akkori kormányzat, de jó lenne ezzel a politikával
felhagyni. (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 10. folyt.
|
Szép úrral én már beszéltem arról a tervünkről, hogy Paul
Bangelsennek, dán ENSZ diplomatának, az 1956-os forradalmunk
vértanújának egy emléktáblát szeretnénk avatni. Ezzel kapcsolatban
hívtam fel most Szép úrat újból, mivel végre sikerült a tervünk. A
rákoskeresztúri temető 300-as parcellájában november 25-ikén 11
órakor avatjuk az emléktáblát. Köszönetet szeretnék mondani Szép
úrnak a segítségért, és ha sikerülne Varga László New York-i
ügyvédnek is eljuttatni az üzenetet, mivel az ő segítsége is
hozzájárult ahhoz, hogy ez a tábla és az emlékhely létrejöhet ott,
ahol a magyar nép időnként kifejezheti nagy háláját annak az
egyetlen külföldi hősnek, vértanúnak, aki meghalt értünk.
Ezenkívül Hajdú Szabolcs úr jelentkezett, miután hallotta az ön
műsorát, és ő el fog jönni, beszédet fog mondani - sőt anyagilag is
hozzájárul annak a létesítéséhez, ami nekünk nagyon-nagy szó - ugye
a szabaddemokraták anyagi helyzetét, ezt körülbelül ismerik. Hajdú
Szabolcs úrnak is meg szeretném köszönni ezt a segítséget.
Azonkívül továbbra is kutatni szeretnénk Bangelsennek a
hozzátartozóit, a feleségét, az öt gyerekét, aki Amerikában nyilván
él, vagy legalábbis ha a feleség nem, de a gyerekei valószínű, hogy
élnek. Aztán azt a 101 tanút, akit kihallgatott, ha egy valaki
hallaná csak, aki jelentkezne - mert mi tovább gyűjteni szeretnénk
az adatokat róla.
Szép úr
Ha lehet, akkor legyen olyan szíves, adja le ezt még
egyszer. Köszönöm szépen
- Köszönöm szépen én is, és és mégegyszer elmondom, hogy Paul
Bangelsen dán diplomata emlékére az emléktábla avatására 11 órakor
kerül sor a rákoskeresztúri temető 300-as parcellájában. Az
emléktábla avatásakor beszédet mond Hajdú Szabolcs is, aki a
Hallgatóé a szó című műsorban - éppen azután, hogy folytattam önnel
ezt a beszélgetést, és ezt leadtuk - jelentkezett, mint olyan, aki
Paul Bangelsent ismerte. (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 11. folyt.
|
Tehát én most megismétlem a kérésünket, a Szabad Európa Rádió
kérését: azokhoz, akik ismerték Paul Bangelsen diplomatát, tudnak
róla valamit, tudnak a családjáról, gyerekeiről, feleségéről
valamit, tiszteljék meg az ő emlékét azzal, hogy a Szabad Európa
Rádióhoz jutassák el az információjukat. Legegyszerűbbnek tartom, ha
ebbe a műsorba telefonálnak - a telefonszám ismert -, és a műsorba
bemondjuk, és akkor tudunk további embereket is szerezni, vagy pedig
hívják fel közvetlenül Budapesten Vida Imrénét, aki szervezte ennek
az emléktáblának a felállítását. Illesse őt is mindenekelőtt
köszönet az önzetlen szervezőmunkájáért és lelkesedéért. Az ő
lakásának a telefonszáma Budapesten - a budapesti hétjegyű számot
mondom most már -, tehát: 1-121-144 - összesen, és azelőtt van még
Budapestnek a másik egyese a távhíváskor. Tehát külföldről hívva:
00-36-11-121-144. Várom a jelentkezésüket
- Képzelje, tegnap egy újságíróval találkoztam, aki a Magyar
Nemzetben a 301-es parcella-sorozatot írja, és ő vállalkozott két
cikk megírására is. Akkor derült ki, hogy amit itt Magyarországon
megjelentettek most, ebben az évben az ENSZ különbizottságának
jelentését, abban nem szerepel ez a fejezet, és nincs benne
Bangelsennek a fényképe.
- Fantasztikus.
- Miért hagyták ezt ki, mire volt ez jó?
- Hát ez teljesen érthetetlen.
- Ugye?
- Újabb nyomoznivalónk adódott.
- Hát úgy látszik, hogy sose lesz ennek vége, de nagyon örülünk
annak, hogy ennek a táblának már biztosan lesz helye. (folyt.)
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
- Hallgatóé a szó - 12. folyt.
|
- Kedves hallgatóim
Bejelenteni valóm van
Egy kanadai
üzletember - aki egyben politikus is - Münchenbe érkezik december
15-ike táján. Előzetes jelentkezéseket elfogad és kivándorlási
ügyekben gyorsan és operatívan tud intézkedni.
Jelentkezni lehet a következő müncheni címen: Simics Mihály
München, 32. - poste restante. +++
1989. november 24., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|