|
|
 |
|
 |
- Gereben István véleménye - 4. folyt.
|
- A "joggal" alatt tulajdonképpen azt értettem, hogy ha én most
ellopom öntől a pénztárcáját, akkor milyen alapon kérem, hogy a
következő fizetéséig nélkülözzön, majd aztán azt én rendesen
beosztom.
- Kizárólag a Magyar Szocialista Pártra vonatkozik, amely hosszú
idő óta benntartotta kezét a magyar ember zsebében, és nemcsak
pénzétől, hanem lelkétől, jövőjétől is megfosztotta. Nem hiszem,
hogy a kommunista párton belül volna valaki - még Pozsgay Imre sem
-, aki a magyar népnek azt a bizalmát elnyerné, ami szükséges ahhoz,
hogy az elkövetkezendő egy-két éven keresztül vezetőjévé váljék.
- Ezen az évfordulón bizonyára Ön is sokakat gyászol, akiket
személyesen ismert és sokakat, akiket nem ismert személyesen.
Tudna-e egy pár vigasztaló szót mondani a hozzátartozóknak, az
élőknek, a családoknak?
- Azok, akik a magyar szabadságért haltak meg, örökké velünk
maradnak, örökké példaképünk maradnak. A hozzátartozók abból
merítsenek erőt, hogy azok, akik akár az akasztófán, akár az utca
porában lelték halálukat, nem hiába haltak meg, hiszen 33 év eltelte
kellett ahhoz, hogy az emberi és hazafiúi cselekedetüket végre
nyíltan felismerjük. Ez azt mutatja, hogy az idő nekik, mindig a
hősöknek, a szabadságért küzdőknek dolgozik.
- Nagyon szépen köszönöm. Most már csak arra kérném, hogy mondja
el nekünk, hallgatóinknak az Amerikai-Magyar Szabadságharcosok
Szövetségének üzenetét az évforduló alkalmával, a szabadságharc
szerte a világon élő résztvevői és Magyarország számára. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|