|
|
 |
|
 |
Ünneplő ország
|
--------------
München, 1989. október 22. (SZER, Világhíradó, Kasza László) - A
Bartók Béla Zeneiskola hangversenyterme, Vác. Ünnepi ruhás,
nyakkendős, komoly arcú emberek. De ebben a komolyságban van valami
felszabadultság is, hogy ne mondjam, győzelmi érzés. Úgy gondolom
joggal. Ők, és mindazok, akik szerte az országban, Budapesttől a
legkisebb falvakig ünnepelnek ezekben a napokban, győztek.
Kiharcolták maguknak, hogy 33 év után szabadon ünnepelhetik azt az
október 23-ikát, amelyre eddig csak szűk baráti, vagy családi
körben, esetleg némán, egy-egy gondolattal emlékezhettek csak.
Az emelvényen övenhatosok, olyanok akik túlélték. A harcok
peremén érintett fiatalembernek kegyelem az elsőfokú halálos ítélet
után, 17 év egy honvédtisztnek, mert gondoskodott arról, hogy rend
legyen Vácott, 7 év újságcikkért a munkástanács-vezetőnek, 5 a helyi
lap szerkesztőjének, mert arra biztatott azalatt a csodálatos 12 nap
alatt, hogy mindenki őrizze meg nyugalmát.
Váciak, nagymarosiak, környékbeliek, nyugodt hangon beszélnek,
de érezni szavaikból, hogy jól esik végre nyíltan, ünneplő közönség
előtt szólni arról, amit 33 éven át beléjük fojtottak.
A fővárosból is jöttek. Darvas Iván, a kitűnő színész egykori
rabtársával, Eörsi István író-költővel, és a mai fiatalok
képviseletében a 10 évvel 1956 után született Deutsch Tamás, aki
markánsan fogalmazta meg a nap mai politikai jelentőségét.
Vitatkozgattak a Parlamentben arról, hogy ünnep-e oktbóber 23-ika
vagy nem - mondta -, a népet eddig sem izgatta, hogy mit döntenek
ott, most sem. Eddig is ünnepnek tekintette, most és ezután is.
(folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|