|
|
 |
|
 |
Az Országos Vallásügyi Tanács alakuló ülése (2. rész)
|
Elmondta, hogy az Országos Vallásügyi Tanács munkájába való
részvételre felkérte a 28 elismert magyar egyház, felekezet és
vallási közösség képviselőjét. (Két szervezet, a Magyarországi
Jehova Tanui Közösség és a Krisztusban Hívő Nazarénus Gyülekeze
hitelvi okok miatt nem kíván résztvenni a tanács munkájában.) A
tanács a kormány javaslattevő, konzultatív szerveként működne, a
résztvevők szabad, önálló véleménynyilvánítása alapján. Az együttes
munka során törekedni kellene az egyetértésre, de lehetősége lenne
minden egyháznak, felekezetnek, vallási közösségnek arra, hogy
eltérő véleményét fenntartsa, s azt a nyilvánosság előtt is
hangoztassa. A kormány a tanács ülésén megfogalmazott javaslatok
alapján kívánja alakítani az egyházakkal kapcsolatos politikáját,
megvitatva minden kiemelkedően fontos kérdést, törvényjavaslatot,
olyanokat is, amelyek nem tartoznak szorosan az egyházak
működéséhez.
Az új egyházpolitika elveként jelölte meg, hogy Magyarországon
minden lehetséges eszközzel biztosítani kell az egyházak jogi
működőképességének feltételeit. Ehhez törvénymódosításokra,
törvényalkotásokra, kormányzati intézkedésekre és az alacsonyabb
szintű jogszabályok módosítására lesz szükség. Rendezni kívánják az
egyházak gazdasági vállalkozásaira vonatkozó pénzügyi szabályozást
is. Az egyházak működése tárgyi feltételeinek javítása érdekében
törvényt készítenek elő, melyben a volt egyházi épületek,
intézmények újbóli egyházi tulajdonba adását kívánják szabályozni.
Befejezésül foglalkozott az iskolákban folyó hitoktatás
kérdéseivel, az egyházi teológiai akadémiáknak az állami
felsőoktatási rendszerébe történő visszaállításával. Beszédét azzal
fejezte be, hogy az egyházaknak, felekezeteknek az eddigieknél
nagyobb teret kell biztosítani a tömegkommunikációs eszközök
igénybevételénél.
A résztvevők ezt követően a lelkiismereti és vallásszabadságról
szóló törvénytervezetet vitatták meg. Kulcsár Kálmán
igazságügyminiszter szóbeli kiegészítőjében utalt a jogi szabályozás
szükségességére. Kiemelte, hogy a törvénytervezet, az egyházak
kiemelt közjogi helyzetét elismerve, az alkotmánybíróság
törvényességi felügyelete alá kívánja helyezni az egyházakat. Szólt
arról is, hogy a nem magyar joghatóság alatt működő egyházak
vezetőinek kinevezése évszázadok óta feszültségforrás az egyház és
az állam között. A magyar történelem hagyományaiból kiindulva két
változatot javasol a törvénytervezet: egyikben a köztársasági elnök
hozzájárulása kellene a kinevezéshez, a másik elfogadása esetén csak
a nem magyar állampolgárságú egyházi vezetők esetén kellene
köztársasági elnöki hozzájárulás. (folyt.köv.)
1989. október 20., péntek 16:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|