|
|
|
|
Mit tehet 2.
|
Csakhogy épp ezzel egyidőben jelent meg közéletünkben egy régi-új intézmény: a politikai (pártközi?) egyeztető tárgyalás. Ma még senki sem tudja, szabály sincs rá, hogy a kettőnek milyen viszonyban kell lennie egymással. A képviselők belátására van bízva, figyelembe veszik-e az ott megkötött megállapodást vagy sem. Bármelyik lehetőséggel él is a Tisztelt Ház, döntésének ódiumát vállalnia kell. Ám ez az éremnek csak az egyik oldala. Nagy nyomás nehezedik a parlamentre abból a szempontból is, hogy az ország gazdasági, társadalmi helyzetét nézve, meglehetősen nehéz, válságos helyzetben van. Újszellemű törvényhozásra, neki felelős, az ő bizalmát élvező, határozott kormányra van szüksége, különben aligha juthat ki abból az alagútból, amelybe az elmúlt évtizedek során mind beljebb jutott. Ezért sürgeti az ellenzék az új parlament megválasztását és ezért állapodott meg vele a mai napon. Hiszen ma már mindenki számára világos: csak közös erővel győzhetünk nehézségeink felett. A szeptemberi országgyűlés elé kerül a ki- és bevándorlásról, az útlevélről szóló törvény, a büntetőeljárás és a Btk. módosításáról készített javaslat; számos jelentős képviselői indítvány és interpelláció. Majd októberben folytatódik a törvényalkotás; akkor kerülnek terítékre az alkotmány módosítása, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az alkotmánybíróságról, a köztársasági elnök és az országgyűlési képviselők megválasztásáról szóló törvényjavaslatok. És ehhez jön még a kormány Bős-nagymarosi beszámolója. Aztán - novemberben - az adótörvény módosítása és a világkiállítás ügye. alc. Választási esélyek A megváltozott belpolitikai helyzetre különféleképpen reagáltak képviselőink. Vannak, akik mint eddig mindent, ezt is fenntartások nélkül tudomásul veszik. Vannak, akik a képviselői elkötelezettségükre apellálnak, ami ugyebár a választók képviseletére kötelezi őket, s ennek jegyében támadják a beterjesztőket, a másképp gondolkodó képviselőtársaikat. A parlamenti tudósítónak azonban őket hallgatva néha az az érzése támad: nem is az ország sorsáért érzett aggódás, és kevésbé a választóik véleményének képviselete vezérli az opponáló honatyákat. Sokkal inkább önnön elkövetkező választási esélyeiket tartják szem előtt, amikor egyes - olykor valóban vitatható részkérdések ellen - ám sokuk öt-tíz év óta először, hangzatos felszólalással kelnek ki. (folyt.)
1989. szeptember 25., hétfő 14:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|