|
|
|
|
Berlin - történelmi pillanatok
|
------------------------------ München, 1989. november 10. (SZER, Világhíradó) - Azon a napon, amelyen úgyszólván minden számottevő nyugati politikai vezető - és tegyük hozzá, jónéhány keleti hivatalos személy is - Európa történetének egyik legjelentősebb fordulatáról nyilatkozott (...), a leglátványosabb és egyben legfelejthetetlenebb megmozdulás a valóban őszinte, szívből jövő emberi magatartás színhelye, a szégyenfallal immár több mint 28 év óta kettészelt Berlin volt, az átkelőpontjairól híressé, hírhedtté vált egykori német főváros, melynek nyugati feléből Sasvári Attila a következő jelentést küldte: - Már mindenki azt hitte, hogy ezúttal sem történik semmi. Az újságírók lassan órájukat nézegették, Günter Schabowski politikai bizottsági tag sajtóértekezlete vége felé közeledett. Elhangzottak a szokásos frázisok a demokratikus megújulásról, a társadalmi párbeszédről, a szabad választásokról: a központi bizottság akcióprogramját vitatja, amely majd kiutat mutat a válságból. Szóval a szokásos. És akkor végre az egyik tudósítónak eszébe jutott, hogy ma még nem volt szó a tervezett új utazási törvényről. Kérdésére Schabowski lapozgatni kezdett az előtte fekvő papírok között, majd némi várakozás után közölte: éppen előtte van a minisztertanács legújabb határozata, amely szerint - ha helyesen érti - azonnali hatállyal megnyitják a határokat az NDK és az NSZK között. (folyt.)
1989. november 10., péntek
|
Vissza »
|
|
- Berlin, történelmi pillanatok - 1. folyt.
|
Történelmi pillanatok szinte észrevétlenül múlnak el. Senki nem ájult el, az újságírók előszőr alighanem azt hitték, hogy rosszul hallanak, aztán lassan nyugtalanság uralkodott el a teremben. De a sajtóértekezlet már véget is ért, még egy kérdés a berlini falról. A fal marad - válaszolta Schabowski, de kit érdekelt már ekkor a fal? Persze, hogy marad - műemlékként. Rövidesen hatalmas tömegek gyűltek össze a város két fele közötti határátkelőhelyek mindkét oldalán. A keletnémet határőrök eleinte ragaszkodtak a rendeletben előírt kiutazási engedélyhez, de azután 10-11 óra körül elszabadult a pokol. A kelet-berlinieket elkezdték átengedni, mindegy volt már, hogy igazolvánnyal, vagy anélkül, a nyugat-berliniek pezsgősüvegekkel siettek eléjük, az emberek egymás karjába borultak és sírtak örömükben. Éjfél felé a határ megszünt létezni. Az emberek sok helyütt felkapaszkodtak a berlini fal tetejére és a keletnémet őrtornyokba, táncoltak és pezsgővel kínálták a határőröket. A nyugat-berlini szenátus azonnal összeült egy rendkívüli ülésre. A polgármester Walter Momper szerint ez az öröm napja, amire 28 év óta vágytunk: a berlini fal nem fog minket többé elválasztani. A szenátus döntései szerint a keletnémet turisták ingyen használhatják a tömegközlekedési eszközöket és megpróbálják megszervezni, hogy már ma zökkenőmentesen folyjon a 100 márkás, úgynevezett üdvözlőpénzek kifizetése. Az ittmaradók számára újabb ideiglenes szállásokat biztosítanak. A polgármester csak annyit kért a végleg ittmaradóktól, hogy jól gondolják meg e lépést. A turistáktól pedig azt, hogy lehetőleg a számukra ingyenes földalattival, vagy magasvasúttal jőjjenek, ami nem utolsósorban finom célzás volt a füstokádó Trabantokra és Wartburgokra. (folyt.)
1989. november 10., péntek
|
Vissza »
|
|
- Berlin - töténelmi pillanatok - 2. folyt.
|
A helyzet ma reggel 8 órától úgymond normalizálódott. Most már csak vízummal lehet átjönni, amit azonban azonnal és mindenkinek megadnak bármely kelet-berlini rendőrörsön. A nagy kérdés persze az: az Egon Krenz vezette keletnémet kommunista párt megnyert ezzel egy ütközetet, vagy végleg elvesztette a háborút? Sok minden függ attól, hogyan reagálnak az emberek erre a döntésre. Sikerült-e a vezetésnek íly módon - legalábbis időlegesen - megszerezni bizalmukat? Megáll-e a menekülthullám, hogyha bármikor át lehet menni az NSZK-ba? Elhiszik-e az emberek, hogy tartós lesz ez az állapot? Ha nem, és a menekülés folytatódik, akkor Egon Krenz és a kommunista párt egyeduralmának napjai meg vannak számlálva. Ha igen, akkor a vezetés haladékot nyert és a belső erjedés valamivel lassúbb folyamatával kell szembe néznie. Egy valami azonban bizonyosnak tűnik: új korszak kezdődött Németországban és Európában. És talán sosem volt ennyire kedvező a helyzet ahhoz, hogy előszőr a kommunista uralom alatt álló országok történetében végérvényesen győzzön egy valóban népi forradalom. +++
1989. november 10., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|