|
|
 |
|
 |
Kína nyugvó napja tovább világít (1. rész)
|
1989. november 10. péntek (MTI-Panoráma)
Teng Hsziao-ping 600 millió tv-néző előtt mosolyogva búcsúzott
utolsó posztjától, a párt katonai bizottságának éléről. A párhuzamos
testület, az állami katonai bizottság elnöki székéből a parlament
menti majd fel. Kína pátriárkája a tv-hiradóban köszönte meg az
eddigi támogatást, s hívta fel a figyelmet az ország új politikai
csillagára a 63 éves Csiang Cö-minre, a katonai bizottság új
elnökére, egyben a párt majdnem vadonatúj vezetőjére.
Az ajánló szavakra nagy szüksége van Csiangnak, aki a nyáron
gyakorlatilag az ismeretlenség homályából került a politika
középpontjába, miután Csao Ce-jangot leváltották tisztségeiből. Az
életrajzával most ismerkednek a kínaiak, s már a beszédeit is
tanulmányozniuk kell, ugyanúgy, mint annak idején Mao, s ha
ritkábban, de Teng beszédeit is. Csiang Cö-min a Moszkvát megjárt
kínai káderek csoportjához tartozik. Nem kimondottan ideológiai
képzésben részesült - az egyik moszkvai autógyárban volt szakmai
gyakornok az ötvenes években -, de magával hozta, s máig megőrizte a
tervutasításos gazdaságirányítás iránti rokonszenvét. Karrierje
Sanghajhoz kötődik, ahhoz a városhoz, amely néhány évvel ezelőtt, az
akkor még teljes virágzásukat élő reformok idején a
,,leghátramaradottabbnak,, itéltetett Kínában. A milliárdos
országban oly fontosnak minősülő katonai háttér Csiang életrajzában,
ha lehet, még a politikainál is halványabb. Professzor édesapja, a
kelet-kínai Csiangszu tartományból, nem volt fegyverviselt ember. Az
életrajzírók csupán egy nagybácsit találtak, aki 1939-ben halt hősi
halált, miután csoportját a japánok tőrbe csalták.
Mindez azonban mellékesnek tűnik ama fő kérdés szempontjából,
hogy Teng mennyire komolyan gondolja Csiang Cö-min felkarolását,
megtételét utódjává. Tenget, Kína első számu bridzsjátékosát kétszer
érte nagy csalódás az utódnevelés gondos munkája során. Hu Jao-pang
és Csao Ce-jang egyaránt túllépte azt a politikai keretet, amelyet
Teng szabott meg a gazdasági liberalizálásnak. Ez okozta
mindkettőjük bukását.
Csiang Cö-min e pillanatban nem tűnik olyan személyiségnek, aki
egy idő után ,,kidugja fejét a sáncok,, mögül, önállósul, s
rokonszenvező támogatást nyújt a politikai liberalizmus eszméinek.
Papíron az ország teljhatalmu embere, de olyan figurákkal körülvéve,
akik bármely percben könnyedén visszaránthatják őt a rögösebb útról.
(folyt.)
1989. november 10., péntek 15:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|