|
|
 |
|
 |
Hogy szinvonalasabb legyen a röplabda-bajnokság (1. rész)
|
1989. november 10. péntek (MTI) - Lassan két hónapja annak, hogy
Tatár Mihályt (52), az egykori 265-szörös válogatott játékost
nevezték ki a női röplabda-válogatott szövetségi kapitányának. Bár
válogatott szinten tavasz óta csend honol a hazai pályákon (ekkor
búcsúzott a férfi és a női együttes az Európa-bajnoki
selejtezőktől), de a bajnoki pontvadászat javában tart, s néhány
klubcsapat az európai kupákban is érdekelt. Az ujdonsült kapitánynak
tehát volt alkalma ,,feltérképezni,, a mezőnyt, összeállítani az új
válogatottat. Az MTI munkatársa a szeptember 15-e óta eltelt időszak
tapasztalatairól, a jövő feladatairól kérdezte Tatár Mihályt.
- Bár a játékosok többsége nem volt ismeretlen számomra, hiszen
egy évig a válogatott másodedzője voltam, kinevezésem után
legfontosabb feladatom volt az edzéslátogatás, az edzőkkel való
beszélgetés. Rövid ismerkedés után ki is hirdettem a válogatott
keretet, s október végén egyhetes budapesti edzőtáborozáson vettünk
részt. A következő közös gyakorlás november 20-24. között lesz,
szintén Budapesten. De ekkor más játékosokat is meghívok, igyekszem
minél többeknek bizonyítási lehetőséget adni. Ezután jelölöm ki azt
a csapatot, amelyik részt vesz december közepén a gerai tornán, ahol
az NSZK, az NDK és Kuba lesz az ellenfelünk.
Mik voltak az első edzőtábor feladatai, tapasztalatai?
- Bizonyára sokakat meglepett, hogy több, úgynevezett ,,nagy
név,, kimaradt a csapatból. De akkor formájuk nem volt megfelelő, s
nálam a teljesítmény az elsődleges szempont, nem az addigi érdemek.
A gyakorláson részt vett 14 játékossal elégedett voltam, lelkesen,
odaadóan végezték a munkát. S amit nagyon fontosnak tartok, kezd
kialakulni egy igazi közösség, tagjai számára megtiszteltetés a
címeres mez.
Mi okozhatta, hogy egy időben szinte mindenki menekült a
válogatottságtól?
- Úgy érzem, Magyarországon a válogatott szereplése másodrendű
dolog, elsősorban a klubérdek a meghatározó. A játékosokkal az
egyesületek rendelkeznek, hiszen onnan kapják a fizetésüket. A
válogatottságért nem jár díjazás. Éppen ezért ki kell alakítani egy
olyan ösztönzési rendszert, amely érdekelté teszi a klubokat, hogy
minél több válogatottat neveljenek fel. Van több ötletem is a
bajnokság szinvonalasabbá tételére, azonban a szövetség még az
újálalakulás előtt áll, s az sem biztos, kapitány maradok-e.
(folyt.köv.)
1989. november 10., péntek 12:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|