|
|
 |
|
 |
Kohl - Mitterrand (2.rész)
|
Ha Mitterrand szerint olyan helyzet állna elő, hogy a németség
egy államban kívánna élni, akkor kívánságával senkinek nem lenne
joga szembeszállni. Mindez érintené a többi európai országot is, ám
az a lényeg, amit maguk a németek akarnak és amit képesek
megvalósítani. Ilyen esetben Franciaország politikáját az adott
helyzethez igazítaná, a maga és a földrész érdekeinek megfelelően -
mutatott rá.
Egyébiránt célzott arra is, hogy még Honecker idejéből
előjegyzésben van nála egy NDK-beli látogatás, amelyre a
vezetésváltástól függetlenül nem túl sokára kívánna sort keríteni.
Ennek most nincs semmi akadálya sem. Arra a kérdésre, hogy miként
tudná ez alkalommal előmozdítani ott a szabad választások
megtartását, az elnök azzal a megállapítással válaszolt: útjai során
általában sehol sem titkolja, hogy szívügye a demokrácia, a békés,
demokratikus fejlődés. És szokása találkozni nemcsak
kormánytényezőkkel, hanem az övékétől eltérő gondolati iskolák
híveivel, az ellenzék képviselőivel is.
Az önrendelkezés kérdéskörét is kérdés kapcsán érintette oly
módon, hogy a jelenlegi eseményeket tekintve igencsak csodálkozna,
ha ezzel nem lenne tennivaló. Talán nem olyan gyorsan, mint ezt az
azonnali újraegyesítés hívei gondolják, de minden felelős
politikának számon kell tartania ezt a kérdést is. Francois
Mitterrand a határok problémaköréről szólva megállapította, hogy a
határoknak tartós jogformát, szilárdságot kell adni, s nincs ok
például arra, hogy az Odera-Neisse határról újra beszéljenek.
Kijelentését francia körökben jelentősnek minősítették.
Kohl csodálatáról biztosította az NDK-beli tüntetőket
szenvedélyességükért, szilárd benső meggyőződésükért, nem
utolsósorban azonban szilárd fegyelmezettségükért, amellyel kiállnak
önálló jogaikért. Kifejezte a további változásokba vetett reményét,
egyúttal ismét elhatárolta magát mindenfajta külső gyámkodástól.
Hans Klein nyugatnémet és Hubert Vedrine francia szóvivő
korábban jelezte: a felek egyetértettek abban is, hogy a
kelet-európai reformfolyamat támogatását a közös érdekeltségre és a
hatékonyságra való tekintettel nemcsak a két ország között, hanem az
Európai Közösség keretében is össze kell hangolni. Azonosság volt
tapasztalható a Varsói Szerződés országai belső helyzetének
megítélésében is. A német kérdést európai összefüggésben szemlélték.
Kohl ismertette az NDK-menekültek NSZK-ba való beáramlásának
problémáját és lengyelországi hivatalos látogatásának
előkészületeit.+++
1989. november 3., péntek 18:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 335-885 Márton Józsefné: Nézem a kettes műsort és az valami rettenetes, hogy mit adnak elő ott és milyen szöveggel, hát nem elég mélyre süllyedt az ország? És akkor még a nagy nyilvánosság előtt ilyen kifejezéseket használnak, hát teljesen fel vagyok háborodva. Teljesen ledegradálják az országot.
- A mai Hárman egy témáról már megint mellébeszélnek, hogy az állam a vagyont nem kezelte jól. Már ki kell mondani végre, hogy az állam az MSZMP volt. Ezt a vagyont nemhogy nem kezelte jól, hanem nagyon ügyes jogászok által úgy eldugta, ahogy csak lehetett. Ez egyetlen módon lehet tisztességesen: mindent vissza a kormánynak, és amikor minden vissza van adva, akkor felértékelni és akkor lehet csinálni vele valamit. Itt csak hamukálni lehet és mindenki fél. Anyagilag, erkölcsileg, puskáktól és minden. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|