|
|
|
|
Az igazsag órája Berlinben (1.rész)
|
Berlin, 1989. november 3. péntek (MTI-Panoráma)
Ha valaki október elején azt jósolja, hogy négy héten belül vezetőváltás következik be az öt NDK-beli párt közül háromnak az élén, azt alighanem bolondnak nézik. Ám a mára valósággá vált elképzelés azt mutatja, hogy a negyven év alatt fölhalmozódott gondok eltussolásáért nem csak a vezető párt, az NSZEP magas rangú funkcionáriusainak, hanem az ,,útitárs-pártocskák,, elnökeinek is fizetniük kell. Erich Honecker és két tekintélyes, nagyhatalmú KB-titkár október 18-ikán bekövetkezett bukása után két héttel a politikai földindulás hullámai elérték a Német Nemzeti Demokrata Párt (NDPD) és a Német Keresztény-Demokrata Unió (CDU) csúcsát is. A tagság nyomásának engedve lemondásra kényszerült a 78 éves Heinrich Homann és a 66 éves Gerald Götting. Előbbi 1972 óta vezette az NDPD-t, az utóbbi pedig 1966-ban lett a CDU elnöke. Az ok kézenfekvő: pártjaik élén évtizedeken át szekundáltak a hatalmon lévő NSZEP politikájához, a vezető párt érdekeinek oltárán nem egyszer feláldozták az általuk képviselt rétegek és csoportok partikuláris érdekeit. Rövidlátásukra jellemző, hogy szeptemberben, amikor a harmadik kis párt, a liberális-demokraták (LDPD) elnöke a kivándorlás belső okainak őszinte feltárását sürgető beszédeiben már megkongatta a vészharangot, Götting megpróbálta kizárni a CDU-ból azt a négy párttagot, akik az evangélikus egyház eisenachi szinódusán a CDU-n belüli demokráciát és az országos problémák őszinte megvitatását sürgették. Megfigyelők a negyedik törpepárt, a Demokratikus Parasztpárt (DBD) elnökének sem jósolnak hosszú jövőt pártja élén. Múltbeli megnyilatkozásaiban ugyanis Günter Maleuda merevségben nemhogy az NDPD és a CDU, de néha még az NSZEP funkcionáriusain is túltett... A Német Liberális-Demokrata Párt (LDPD) elnöke az egyetlen olyan pártvezér, aki maga mögött tudhatja a tagságot, s ennélfogva bizakodva tekinthet a jövőbe. Manfred Gerlach szeptemberben elsőként pengetett realista húrokat, nem csak a tömeges kivándorlás, hanem a máskéntgondolkodók, a gazdaságpolitikai hibák és a torzító, szépítgető sajtó kapcsán. Úttörő szerepe, reális hangvétele tekintélyt vívott ki számára az LDPD sorain kívül is. Nyilván ez a megnövekedett bizalom és önbizalom áll annak a nyilatkozatnak a hátterében, amelyben az LDPD titkársága csütörtökön lemondásra szólította fel a - túlnyomórészt NSZEP-tagokból álló - kormányt, és bejelentette a párt igényét a parlament elnökének posztjára. (A Népi Kamara elnöke - egyelőre - Horst Sindermann, az NSZEP Politikai Bizottságának 74 éves tagja.) (folyt.)
1989. november 3., péntek 15:57
|
Vissza »
|
|
Az igazsóg órája Berlinben (2. rész)
|
Hogy Gerlach éppen a törvényhozás legmagasabb méltóságát szemelte ki magának, annak alapos erőfelmérés, illetve előrelátás lehet az oka. Tíz nappal ezelőtt sokan - és nem csak az LDPD soraiból - őt szerették volna versenyben látni Egon Krenz-cel az Államtanács elnöki funkciójáért. Gerlach azonban kitért az erőpróba elől. Nyilván érezte, hogy a k k o r még csak saját pártja 52 képviselőjére számíthatott volna bizonyosan a Népi Kamarában, az 500 honatya - köztük 127 NSZEP-tag és 61 FDGB-képviselő - többsége nyilván Krenzre voksolt volna. A liberális vezér szeme előtt most már alighanem egy olyan, valóban demokratikus német köztársaság képe lebeg, amelyben fokozatosan csökken a kommunista párt nyomasztó politikai túlsúlya (lásd Lengyelország és Magyarország példáját), ezzel párhuzamosan pedig előtérbe kerülnek a korábban inkább csak vegetáló pártok, és jelentőséget nyernek a hagyományos demokráciákban tekintélyt jelentő posztok, így a parlamenti házelnöké is. Az sem kizárt, hogy Gerlach még előbbre tekint, és a Népi Kamara elnökének bársonyszékét csupán ugródeszkának tekinti egy magasabb közjogi méltóság, a köztársasági elnöki tisztség eléréséhez. A berlini újságokban és az évfordulós filmanyagokban októberben visszatérő látvány volt az ősz hajú, barátságos mosolyú Wilhelm Pieck, ezzel a kísérőszöveggel: íme, az NDK első elnöke. Pieck halála után, Ulbricht országlása alatt vezették be a kollektív államfői testületet, az Államtanácsot. Lehet, hogy a lengyel és a magyar minta alapján az NDK-ban is megszámláltattak ennek az intézménynek a napjai, s belátható időn belül Manfred Gerlach lesz a köztársaság második elnöke? A jelenlegi belpolitikai forrongást látva, ez könnyen elképzelhető... Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma +++
1989. november 3., péntek 16:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok:
"- 335-885 Márton Józsefné: Nézem a kettes műsort és az valami rettenetes, hogy mit adnak elő ott és milyen szöveggel, hát nem elég mélyre süllyedt az ország? És akkor még a nagy nyilvánosság előtt ilyen kifejezéseket használnak, hát teljesen fel vagyok háborodva. Teljesen ledegradálják az országot.
- A mai Hárman egy témáról már megint mellébeszélnek, hogy az állam a vagyont nem kezelte jól. Már ki kell mondani végre, hogy az állam az MSZMP volt. Ezt a vagyont nemhogy nem kezelte jól, hanem nagyon ügyes jogászok által úgy eldugta, ahogy csak lehetett. Ez egyetlen módon lehet tisztességesen: mindent vissza a kormánynak, és amikor minden vissza van adva, akkor felértékelni és akkor lehet csinálni vele valamit. Itt csak hamukálni lehet és mindenki fél. Anyagilag, erkölcsileg, puskáktól és minden. "
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|