Rendszerváltás és az MTI

	Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül? (1. rész)
1989. szeptember 21. (MTI) - Nem akadt még szovjet politikus, akinek a nyugati utazásáról beszámolva, a hazai sajtó főképp azt domborította volna ki, hogy hány pohár tömény gurult le a magasrangú vendég torkán. Borisz Jelcinnek és a Pravdának közös erővel sikerült megtörnie ezt a jeget - amerikai útról lévén szó: whiskyvel és szódával. A szovjet párt központi orgánuma kritikátlanul, szó szerint átvette az olasz La Repubblica című lap írását, amely azt állította, hogy Jelcin, a peresztrojka fenegyereke, az Egyesült Államokban tett nyolcnapos előadókörútját szabályosan végigrészegeskedte. A keserű poharat azonban végül a Pravda szerkesztőségének kellett kiinnia: kénytelenek voltak a lap hasábjain - igaz, a hetedik oldal alján eldugott rövid közleményben - elnézést kérni Jelcintől. Kiderült ugyanis, hogy Vittorio Giucconi, az eredeti mű szerzője a latinosnál is nagyobb könnyedséggel bánt a tényekkel: beszámolója igencsak kétes megbízhatóságú információkra támaszkodott. Lássuk hát a tényeket. Jelcin tíz amerikai városban tartott előadást. Egyebek közt azt fejtegette: a szovjeteknek ki kell tépniük szívükből ,,a félelem rozsdás szögét,, ahhoz, hogy olyan szabad emberekké váljanak, mint az Egyesült Államok polgárai. A szovjet tagköztársaságoknak valódi szabadságot kell adni; a többpártrendszerben nincs semmi elítélendő; a Szovjetunióban elakadt a peresztrojka szekere; az SZKP KB Politikai Bizottságából el kellene távolítani az öt legkonzervatívabb személyt - íme néhány a jelcini vélemények közül. Ami pedig Jelcin egyik jellemző amerikai tapasztalatát illeti, azt ő maga így fogalmazta meg: otthon a pártvezetők ellátását szolgáló különleges üzletekben sincs azt megközelítő színvonalú választék, mint az átlagos amerikai élelmiszeráruházakban. Jelcin előadásonként 25 ezer dollárt kapott. Ebből fedeznie kellett a körút költségeinek nagy részét. Százezer dollárért egyszer használatos injekciós tűket rendelt a kábítószerfüggőségben szenvedő szovjet betegeknek, hogy ezzel is csökkenjen az AIDS terjedése. Megállapíthatóan vásárolt több videokazettát, így például Rambo-filmeket. És itt érkezünk el az italhoz. A beszámolók színes összevisszasága kavarog szemünk előtt. Egyesek szerint egy csomó Jack Daniels Black Label márkájú whiskyt szerzett be. Mások úgy vélik, amerikai vendéglátói elfelejtették felhívni a figyelmét arra, hogy a Tennessee whiskyt - ellentétben a vodkával - nem felhajtani, hanem szopogatni szokás. (folyt.) 1989. szeptember 21., csütörtök 14:21
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Jelcin-ügy: Utazás a whiskys pohár körül... (2. rész)
Megint mások ,,a szállodai szoba magányában kiürített vodkásüvegek garmadájáról,, írtak. Ezzel szöges ellentétben egyesk viszont úgy tudják, hogy Jelcin nem magában ivott, hanem állandóan vedelő, népes társaság vette körül a programokkal zsúfolt körút szinte minden órájában. Akadt fültanú, aki állítólag hallotta, amikor Baltimore-ban egy látogatóját Jelcin azzal köszöntötte, hogy ,,Igyunk egyet a szabadságra ,,. Mindent egybevetve aligha az a legfontosabb, hogy mit és mennyit ivott Jelcin. Aki csak egy kicsit is ismeri az orosz társasági élet hagyományait, az sejtheti. Jelcin - amerikai útja során - oroszos lelkesedéssel gyakorolta a tévékamerák összetüzében szereplő, a ,,közvélemény érdeklődésében lubickoló,, politikus szerepkörét. Ebbe beletartozott a forró kézszorítás boldoggal-boldogtalannal, és beletartozott a néha szellemes, olykor kissé lapos poénok sziporkája is. A hatás sem maradt el, kiérdemelte a legnagyobb bókot, amit egy idegen kaphat: azt mondták, olyan a gondolkodása, mint egy amerikaié. Igaz meglehetősen hűvösre sikeredett Bush elnökkel véletlen szerűre megrendezett és hangsúlyozottan nem hivatalos találkozója, de erre is van magyarázat. Jelcin egyebek közt azt a véleményét sem rejtette véka alá, hogy Gorbacsov napjai meg vannak számlálva, ha nem következik be radikális fordulat a szovjet közellátás helyzetében, s ebben az esetben legfeljebb egy évet adott a pártfőtitkár-elnöknek. Bush viszont Gorbacsovval látja biztosítottnak a javuló szovjet-amerikai kapcsolatok és a tárgyalások jövőjét, mert jól tudja, hogy a Jelcin által előre vetített fordulat csak árthat ennek az ügynek. Jelcinnel ebben közösek érdekeik, s bár a szovjet politikus úgy tesz, mintha nem venne róla tudomást, amerikai kommentátorok nyíltan kimondták: ő is Gorbacsov toleranciájának köszönheti, hogy a peresztrojka fenegyerekeként tündökölhet. Mégis miért a whisky fájt a legjobban a Pravdának? A szovjet közállapotokat élesen bíráló jelcini megállapításokat csak bajosan lehetett volna nyíltan támadni. Hiszen a kedden és szerdán tartott KB-ülésen éppenséggel arról volt szó, hogy baj van a nemzetiségi politikával, és hogy gondot okoz az átalakítási folyamat lelassulása. Végül, hogy teljes legyen a kép, PB-tagokat váltottak le - olyanokat is, akik Jelcin Amerikában ismertetett listáján szerepeltek. Mire a KB-ülés határozatai ismertté váltak, a szovjet pártlap józanul gondolkodó szerkesztői is időszerűnek érezték, hogy bocsánatot kérjenek Jelcintől. +++ Kárpáti János, MTI-PRESS 1989. szeptember 21., csütörtök 14:23
Vissza »