|
|
 |
|
 |
- SZDSZ aláírásgyűjtés - 1. folyt.
|
A konvoj megállt kézi hangosan beszélőkön megszólalnak a
tüntetés jelszavai. Az aktivisták szétszélednek, gyalogosoknak és
elhaladó autósoknak adnak a szórólapokból. Gyűjtik szaporán az
aláírásokat, sorra telnek meg az ívek. Monoron épp kocsijába készül
szállni András Béla a Kőbányai Gyógyszergyár dolgozója, amikor
odalépek hozzá.
Egy utitársam az aláírásgyűjtő ívet kínálja neki, alá is írja és
azt mondja:
Nálunk a gyárban szép számmal vannak már támogatói az SZDSZ-nek,
mindnyájan rá fogunk szavazni.
Akadnak persze olyanok is bőven, akik nem adják nevüket ehhez az
ügyhöz. Én MSZMP-tag vagyok - mondja keményen egy férfi - nem írom
alá. Egy másik a félelmeinek ad hangot. Emlékszem, amikor (...) nem
akarok megint lövöldözést, nem írok alá semmit.
Vecsés, Üllő, Monor, Ceglédbercel, Cegléd, a konvoj mindenütt
megáll 10-15 percre, serénykednek az aktívisták, aztán indulás
tovább, egy órára Szolnokon kell lenni.
A Tisza-parti városban az SZDSZ helyi csoportja hívott egybe
gyűlést. Sajnos az eredetileg tervezett színhely a (...) melletti
tér, nem érhető el gépkocsin, tilos a behajtás, ezért a Várkonyi tér
melletti dombok előterében verték fel a szónoki emelvényt, csakhogy
a közönség nemigen értesült erről a változtatásról.
Ezért-e vagy másért, viszonylag kevesen verődtek össze, hogy
meghallgassák Tamás Gáspár Miklóst és a szabaddemokraták néhány más
képviselőit, akiket Fodor Tamás a helybéli Szigligeti Színház
főrendezője köszöntött. Szolnok a félelem városa még ma is - mondta
Fodor, és szavait alátámasztotta Mizsei Béla doktor, a Kisgazdapárt
egyik véletlenül jelenlévő országos vezetője, aki mint szolnoki
lakos köszönte meg a Szabad Demokraták Szövetségének, hogy a gyűlés
megszervezésével bíztatást és bátorságot adott a helybelieknek az
ellenzéki erők további szerveződéséhez. (folyt.)
1989. október 9., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|