|
|
 |
|
 |
- Beszélő 27. száma - 6. folyt.
|
Ebben a helyzetben az új elitnek elemi érdeke a felelősség
megosztása, és ez olyannyira erős érdek, hogy ezért még hatalma
megosztására is hajlandó lesz. A jelenlegi vezetés pillanatnyilag
csak a felelősséget kívánja megosztani, a hatalmat nem. Másrészt
azért is utat fog engedni felfelé az erős pártoknak, hogy azok ne
lefelé, a társadalom felé mozogjanak. Igyekezni fog az erőt
felmutatni, képes pártokat a saját szövetségesévé tenni, hogy azok
ne váljanak a társadalom, az egyenként gyengék de együttesen erősek
szövetségeseivé. Ha ez a koalíció így létrejön, akkor az érdekeiket
nem, vagy csak gyengén artikulálni képes rétegek teljesen kívül
rekedhetnek a politikai arénán.
Az új elit tehát egy szinte megoldhatatlanul nehéz helyzetben
lévő gazdaságot örököl. Ha csak rajta múlik, és gazdasági
filozófiájához, tulajdoni ideológiájához sikerülne megnyernie az
erős pártokat, akkor a magyar gazdaság egyik legalapvetőbb
problémájával, a túlcentralizált, monopolizált nagyvállalati
szervezettel nem fog tudni, illetve akarni megbirkózni, mely
tapasztalataim szerint majdnem hasonló módon ragaszkodik
nagyvállalati vezető tulajdon jogaihoz, mint a régi. Ennek gazdasági
alapja az, hogy a nagyvállalati szerkezet megtörése rövid távon
inkább veszteségeket, mint többletforrásokat eredményez, és
közvetlenül ronthatja a gazdaság külső egyensúlyi helyzetét.
A tőkés export jelentős részét nagyvállalatok állítják elő és
termelésük potenciálisan nagy mennyiségű tőkés importot helyettesít.
Az eddigi tapasztalatok szerint a nagyvállalati szerkezetet felülről
nem lehet megtörni, a nagyvállalati kereteket alulról az egyes
gyárak, gyáregységek szintjéről feszítő erő koncentrálása, az azokra
való támaszkodás pedig a bürokrata új elit gondolkodásmódjától
idegen. (folyt.)
1989. augusztus 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|