Rendszerváltás és az MTI

	AZ MSZMP jövőjéről
Tamás Gáspár Miklós az SZER MSZMP jővőjéről München, 1989. május 31. ---------------------- Magyar híradó Az MSZMP Központi Bizottságának ülése után feltevődik a kérdés, hogy mi a jövője a kommunista pártnak Magyarországon? Mi lesz belőle? Amennyiben hihetünk a reformszárny képviselőinek, a kommunista párt voltaképpen megszűnik, ótadja a helyét egy szociáldemokrata, de a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnál valamely nemzetibb retorikával rendelkező pártnak, amely - gondolhatjuk - a népfrontos retorika és a nemzeti ideológia mellett a politikai szempontból éppen hasznos ideológiákat fogja magáénak vallani. Most lehetséges-e, hogy egy ilyen pragmatikus néppárt, amelyre van példa Európában - ilyen a Nyugatnémet Kereszténydemokrata Párt, az Osztrák Néppárt, az Olasz Kereszténydemokrata Párt, és más hasonlók - tulajdonképpen profiltalan szervezetek, amelyek azért nem középpártok. És csak azért nem középpártok, mert a választók hagyományos hűsége ennek a kinyilatkoztatását nem engedi meg. Ugyanezt betöltheti esetleg, vajon betöltheti-e a kommunista párt Magyarországon? Én kételkedem ebben, éspedig azért, mert noha a reformszárny felülkerekedni látszik ma a pártban, más hangok Grósz Károly pártfőtitkár halkuló hangján kívül nem nagyon szólalnak meg, mégis azt kell hinnem, hogy az a szerep, amelyet a kommunista párt esetleg betöltene a demokratikus magyar jövőben, egy ilyen profiltalan néppárt szerep, erre már megvannak a jelöltek. Én azt hiszem, hogy a magyar politikai palettán nincs olyan sok hely már. Azok a néppártszerű képződmények, amelyek ma is embrionálisan, csírájukban jelen vannak Magyarországon - ilyen a Függetlenségi Párt, ilyenek a kereszténydemokraták, sőt elsősorban ilyen a Magyar Demokrata Fórum - aligha fogják lehetővé tenni a kommunista pártnak, hogy későn jövőként, kései jelentkezőként ezt a szerepet betöltse. (folyt.) 1989. május 31., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Tamás Gáspár Miklós az MSZMP jövőjéről - 1. folyt.
Ugyanakkor azonban ez a fordulat valami másra is jó lehet. Természetesen arra, hogy a kommunista párt - átmázolva homlokzatát - megmaradjon a hatalom birtokában. Én nem mondom azt, hogy ezzel az átmázolással a párt nem vállal hatalmas kockázatokat. Vállalja annak a kockázatát, hogy likvidátorként - ahogy a kommunista pártokban mondani szokás - megszünteti önmagát és ezzel kiváltja a többi Varsói Szerződés tagállam és általában a világ kommunista pártjainak neheztelését, amely megnehezíti a helyzetét. Továbbá kockáztat, mert a kommunista pártnak azon a módon, ahogyan eddig uralkodott, ha megváltoztatja a külszínét, s az ideológiáját, nem lehetne többé uralkodnia. Szokás manapság a kommunisták eszmevesztésével kapcsolatban megfeledkezni arról, hogy a kommunista uralomnak továbbra is - még ma is, még ebben a szétvert állapotban is - fontos eleme a világnézet. Nincs más érv, amellyel az egypárt uralma igazolható lenne, mint maga a bolsevik ideológia, a lenini ideológia. Ha a lenini ideológia megszűnik vezetni a pártot, akkor a párt valóban szétbomlik alkotó elemeire és látható része, a politikai mozgalom, csak egyik szereplője lesz a sokszereplős magyar politikának. Igenám, de a kommunista párt nemcsak egy politikai mozgalom, hanem egy szociális elit, állam, adminisztráció, gazdasági hatalom és egy csomó minden még. Ha most egy törpe politikai mozgalom - mint homlokzat - elfödi a fennálló korporatív etatisztikus berendezkedést, akkor én azt hiszem, hogy a pártnak, mint mozgalomnak - a kommunista pártnak, mint pártnak - az összefüggése a mögötte lévő hatalmi bázissal elhomályosul, politikai eszközökkel nem tartható fenn ennek az apparátusnak a hatalma, tehát egy út már megint kinyílik a diktatúra felé. (folyt.) 1989. május 31., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Tamás Gáspár Miklós az MSZMP jövőjéről - 2. folyt.
Ennek sok variánsa lehetséges, jósolgatásokba nem bocsátkozom. Csak arra szeretnék figyelmeztetni, hogy amennyiben a kommunista párt úgy változtatja meg a homlokzatfesték címét, hogy elkülönítené magát az államtól magától, ezért feladná a pártállami jellegét, annyiban nem kell és nem szabad hinnünk a párt reformereinek, akik ezt az átfestést elvégzik. Tehát én fontosabbnak tartanám a kongresszus meghirdetésénél, a párt elnevezése megváltoztatásánál, sőt Grósz Károly elkerülhetetlen lemondásánál azt, hogy a párt mihamarabb csakugyan elkülönítse magát az állam ügyeinek intézésétől, amely ügyek intézésére nincs népi megbizatása. De ezt a választások előtt is megkezdhetik és az ilyenfajta elkülönülés, a párt kivonulása a gazdasági és az állami életből győzne meg végképp bennünket, nem kommunista magyar állampolgárokat arról, hogy valódi változásról van szó. Mindaddig, amíg ez nem következik be, addig a reformokról való mindenféle szónoklás, a leninizmusról való lemondás csak a zűrzavarnak és esetleges nagy bajoknak nyit utat, nem pedig a szabadelvű alkotmányos demokratizmusnak. +++ 1989. május 31., szerda
Vissza » A hírhez kapcsolódik »