Rendszerváltás és az MTI

	Télbe forduló pekingi tavasz? (1.rész)
1989. május 29. hétfő (MTI-Panoráma) - A hatalmon lévő párt számára mindennél veszélyesebb az, ha a tömegek hallgatnak - mondotta valamikor Teng Hsziao-ping, Kína veterán vezetője, Mao Ce-tung harcostársa, a reformok elindítója. Nos, az elmúlt hat hét eseményei arra késztethetik a 84 éves politikust, hogy módosítsa megállapítását: a hallgató tömegeknél csak a beszélő tömegek lehetnek veszélyesebbek a hatalom számára. Ezt támasztja alá mindennél meggyőzőbben a kínai diákok demokratikus és hazafias mozgalma, amely alapjaiban rengette meg a mennyei béke birodalmát, s mindenekelőtt a Kínai Kommunista Párt monolitikus vezetőszerepét. A szikra, amely lángra lobbantotta az utóbbi évtized legtömegesebb diákmozgalmát, Hu Jao-pang egykori pártfőtitkár hirtelen halála volt. A pekingi egyetemisták és főiskolások kezdetben csupán gyászolni akarták azt a politikust, aki azért bukott meg, mert 1986-ban nem lépett fel a kellő határozottsággal a kínai diákok akkori, szabadságot és demokráciát követelő mozgalma ellen. S a történelem megismétlődött: a hatalom, amely mindenfajta népi megmozdulásban saját pozíciójának veszélyeztetését és az általa óhajtott egység és stabilitás megbontását látja, ez alkalommal is automatikusan az elutasítás álláspontjára helyezkedett. Nem utolsó sorban ezzel magyarázható, hogy a diákok gyásza szinte pillanatok alatt politikai mozgalommá változott. A párt és az állami vezetés elutasító merevségére a pekingi egyetemisták és főiskolások népes felvonulásokkal, tömegtüntetésekkel, majd végső eszközként éhségsztrájkkal, Peking szívének, a Tienanmen-térnek tartós megszállásával válaszoltak. Követeléseik között alig lehetett felfedezni olyasmit, ami nem szerepel jogként a kínai alkotmányban. A pekingi Tiltott Város magas falai mögött élő vezetők azonban tétlenül szemlélték mindazt, ami a falakon kívül történik, nem reagáltak pozitívan a diákok és immár velük együtt a lakosság különböző rétegeinek, értelmiségieknek, munkásoknak, újságíróknak nagyobb demokráciát, több szabadságot és politikai reformokat sürgető hangorkánjára. Nem vállalkoztak a diákokkal és a tömegekkel való párbeszédre sem. Ennek a minden logika szerint érthetetlen magatartásnak az lett a következménye, hogy a hazafias és demokratikus mozgalom szele viharos gyorsasággal zúdult végig az egész országon. (folyt.) 1989. május 29., hétfő 09:45
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Télbe forduló pekingi tavasz? (2.rész)
A hatalom letéteményesei értetlenül álltak a jelenség előtt. Nem csak azért, mert nem tudtak mit kezdeni a példátlanul tömeges mozgalommal, hanem - amint az időközben kiderült - azért is, mert a saját berkeikben dúló hatalmi harccal voltak elfoglalva. Az immár országossá nőtt mozgalom kérdésében két tábor alakult ki a párt és az állami vezetésen belül: az egyiket Csao Ce-jang pártfőtitkár fémjelezte, aki a politikai választ, azaz a politikai reformok meggyorsítását szorgalmazta a vezetés és a tömegek között keletkezett bizalmi válság rendezése érdekében. A másik tábor, amelyet Teng Hsziao-ping és Li Peng miniszterelnök neve fémjelez, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a diákok által elindított mozgalom ellenforradalmi jellegű zavargás, amelynek célja a kommunista párt hatalmának és vezetőszerepének a felszámolása, a szocialista rendszer megdöntése Kínában. Az a tény, hogy Li Peng miniszterelnök május 19-én bejelentette a rendkívüli állapot bevezetését Pekingben és elrendelte a hadsereg bevetését a diákok és a lakosság ,,zavargásnak,, minősített demokratikus mozgalma ellen, világosan jelezte: tulajdonképpen eldőlt a küzdelem a Csungnanhajban, a pekingi Tiltott Város párt- és kormányközpontjában , - s azok javára, akik - a Kungzsen Zsipao, a kínai szakszervezetek lapjának kommentátora szerint - azt hiszik, hogy a demokráciát kényuralommal lehet helyettesíteni, tartósítani lehet Kínában a ,,csend világát,, és az ezen alapuló hamis egységet, stabilitást. Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig valami ötezer diák sztrájkol a Tienanmen-téren. A diákok - akik a saját belső ellentéteik miatt teljesen megbénult vezetés helyett egy teljes héten át gyakorolták a néphatalmat a tizenkét milliós fővárosban, a lakosság százezreinek és millióinak támogatásával megállították Peking határán a hadsereg páncélos és motorizált hadosztályait, s eközben olyan rendet és fegyelmet tartottak, amilyenre nem volt példa a főváros sokszázéves történetében - elvonulnak a Tienanmen-térről. Holnap talán már nem ők vonják fel Peking szívében az állami zászlót a kínai himnusz és az Internacionálé éneklése közepette. A konzervatív, az idő szavát nem halló vezetők újabb győzelmet könyvelhetnek el. Ez a győzelem azonban pirruszi - felér egy vereséggel. (folyt.) 1989. május 29., hétfő 09:47
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Télbe forduló pekingi tavasz? (3.rész)
Mi most elvonulunk - mondja könnyes szemmel a Tienanmen-téren egy pekingi diák. De egy, vagy két év múlva újra itt leszünk. S ha nem mi, akkor azok, akik utánunk következnek. Mi olyanok vagyunk, mint a tenger, amelynek hullámai előbb-utóbb elsodorják a konzervativizmus rohamos gyorsasággal fogyó, kihaló erőit Kínában. A történelem kerekét nem lehet visszafordítani sem Kínában, sem bárhol a világon. Az idő nekünk dolgozik, Kína szocialista jövője mi vagyunk. Ha a tiltott város jelenlegi, múltban gondolkodó lakói ezt nem értik meg, akkor semmit sem értenek mindabból, ami Kínában és világszerte történik - mondja a diák és összecsavarja a kezében lévő vérvörös zászlót, amelyen fekete színű írásjelek láthatók: ,,Szabadságot és demokráciát,,.+++ Éliás Béla (Peking) MTI-Panoráma 1989. május 29., hétfő 09:47
Vissza » A hírhez kapcsolódik »