Rendszerváltás és az MTI

	Nézeteltérések a független mozgalmak között
München, 1989. február 28. (SZER, Magyar híradó ) - Párthasadás, kilépés, kizárások, nyilvánosság elé vitt nézeteltérések - mozgalmas a mozgalom élete a szerveződő pártokon belül is, és a független szervezetek között is. Kasza László beszél a kényesnek ítélt, de voltaképpen normális, és a nyugati demokráciák életében megszokott témáról. - Mintha- a hosszú kések éjszakája köszöntött volna a független mozgalmakra: mindenki mindenki ellen. A Kisgazdapárt kizárta soraiból négy vezetőségi tagját, a szociáldemokraták ajtócsapkodás közepette váltak meg főtitkár-jelöltjüktől - hogy csak a legutóbbi eseményeket említsem. Aztán persze - és ez talán még fontosabb - folynak az intrikák az egyes csoportok között. Igazában mindenki elhisz minden rosszat a másikról, és ezt tovább is adja. A fejleményeket főleg - nemcsak képletesen - lábhoz tett fegyverrel figyeli a Münnich Ferenc Társaság, és akik köréje csoportosulnak. Elégedettek, hiszen ők a többpártrendszer kifejezést mindig is az anarchia szinonimájaként használták. Akik pedig reménykedve figyelik egy demokratikus társadalom kibontakozásának első félénk jeleit, ijedten kérdezik: tényleg elveszítette volna a magyar társadalom a képességét arra, hogy saját maga vegye kézbe ügyeinek intézését? A szakemberek józan érvekkel magyarázzák a jelenséget. Hallunk a demokrácia gyermekbetegségeiről, arról, hogy a társadalomban - amelyből négy évtizeden át kiöltek minden politikai kultúrát - nem megy minden egyik pillanatról a másikra. Ez minden bizonnyal így igaz -, még két további érvet is említenék. Az egyik, hogy a pártokon belüli ellentétek nem nevezhetők magyar specialitásnak. Különösen új pártok jellemzője ez - nézzük meg az osztrák vagy nyugatnémet Zöldeket. Az olasz szocialisták, vagy a brit munkáspártiak pedig arról tudnának beszélni, hogy minként oszlik akár három részre egy olyan hagyományokra alapuló párt is, mint az övék. A másik meggondolás, hogy a többpártrendszer igenis jelent -, kell hogy jelentsen - ellentéteket pártok között, és pártokon belül is . Akkor tehát minden rendben van? A hosszú kések éjszakája - ha egyáltalán van ilyen - természetes velejárója a demokratizálódási folyamatnak? Attól tartok nem egészen ilyen egyszerű az ügy. Nem mindegy ugyanis, hogy az alakuló pártok milyen társadalmakban kapják meg gyermekbetegségeiket. Ott, ahol pontosan megfogalmazott, a szabadságjogokat biztosító törvények szabályozzák a közösségi életet, nem létkérdés pártok feldarabolódása, vagy akár eltűnése. Olyan országokban viszont, ahol a törvények ellenőrző rendszere hiányzik, ahol egy korlátlan hatalomra törő, vagy azt visszaszerezni akaró párt kegyetlenül kihasználja az esetleges konkurencia gyengeségeit, a demokratizálódási folyamat halálához vezethet az ilyen - maradjunk a képnél - gyermekbetegség. De persze a betegségeknek az is jellemzője, hogy nem megrendelésre érkeznek. Nem lehet azt mondani: itt veszélyes, hagyjuk ki. Ez a tény még inkább növeli a független mozgalmak tagjainak, vezetőinek felelősségét, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ezeket a betegségeket elhárítsák. Szerencsére legtöbbjük tisztában van ezzel. Tudják, hogy a helyzet sokkal többet kíván tőlük, mint egy demokratikus ország politikusaitól. Mindannyiunk érdekében kívánjuk nekik, hogy tudjanak ellenállni a felesleges ellentétek kísértésének. Ismerjék fel, hogy mikor kell egy politikai harcot megvívniuk egymás között, és ismerjék fel azt is, hogy ezt a harcot mikor kell elkerülniük. +++ 1989. február 28., kedd
Vissza » A hírhez kapcsolódik »