Rendszerváltás és az MTI

	Magyarország a demokrácia útján
(Román István) München, 1989. február 12. (SZER, Világhíradó) - Nem vitatható, hogy Magyarország a demokrácia útján előrelépett. Elvi lépés ez, de nagy jelentőségű. Miként is fogalmazta meg Grósz Károly az MSZMP pártfőtitkára? "A Központi Bizottság úgy döntött, hogy a többpártrendszer viszonyainak szervezeti struktúrájában képzeli el a politikai pluralizmus továbbfejlesztését." Ezt a mondatot Európa-szerte úgy fordították le: A magyar kommunista párt elfogadja a többpártrendszert. Szándékosan mondom így: lefordították Grósz kijelentését, mert a főtitkár egyszerűbben is kifejezhette volna pártja szándékát. Igaz, a politikának mindenkor meg volt a mesterséges nyelve, de azért vigyázni kell a közérthetőségre, és nem szabad alkalmat adni arra, hogy a Mikszáth Kálmán által idézett politikai csizmadia stílusában el lehessen ferdíteni, sőt érthetetlenné tenni egy fontos bejelentést. Grósz Károly szerint az MSZMP nem tudomásul veszi, hanem kezdeményezi a többpártrendszert. Jobb későn, mint soha -, nyugtázhatjuk a főtitkár szavait, és teljesen felesleges most a múltra mutogatni, felhánytorgatni, hogy hatalomra kerülésétől kezdve mit hirdetett a kommunista párt a többpártrendszerről - de azt nem lehet elhallgatni, hogy a kezdeményező a magyar társadalom volt, amely belefogott az önszerveződésbe. Az MSZMP-nek igaza van abban, hogy többpártrendszerben a politikai mozgalmaknak, szervezeteknek alkotmányosnak kell lenniük. A működő demokráciákban jogi keretek vannak - és ezzel határokat szabnak. Például terrorista módszereket követő pártokat ott nem engedélyeznek. A demokrácia tág értelmű szó, de fogalmába, középpontjába az mindenképp beletartozik: minden pártnak tisztelnie kell a többség akaratát, és ennek előfeltételül szabadon kell hogy megnyilvánuljon az egyén politikai akarata. A szocializmussal nem az baj, hogy tág értelmű - a fogalom súlyosabb betegségben szenved. Senki sem tudja: mit jelent, senki sem tudja, hogy mi a lényege. Ha a régi értelmezés szerint a szocializmuson bizonyos meghatározott tulajdonformákat értünk, a fogalom nem állja meg a helyét a mai körülmények között, amikor például a Magyar Szocialista Munkáspárt által alakított, annak vezetése alatt álló kormány képviselője magántőkéseknek ajánlja fel állami vállalatok tulajdonjogát. Kollégámnak jó volt a kérdése a magyar kereskedelmi miniszterhez: ha bizonyos nagyüzemeket megvásárolhat a nyugati tőkés, megveheti-e azt a magyar állampolgár? Válasz: hogy úgy sincs erre pénze egyetlen hazainak sem. Igaz - de a kérdés elvi jelentőségű -, tehát máris belebonyolódtunk abba, hogy mi is a szocializmus? Márpedig Grósz Károly szerint minden Magyarországon engedélyezett pártnak el kell fogadnia a szocializmust. Nem volna jobb a demokráciát tekinteni alapnak? Nem azt képzeli el Grósz Károly, hogy többféle árnyalatú MSZMP-k jöjjenek létre, és azok versenyezzenek egymással? Egy ilyen feltételezés gúnyrajz volna - és ez távol áll tőlem. Felkészült-e arra a magyar kommunista párt, - bármilyen elnevezés alatt fut -, hogy lemond a hatalomról, ha nem kapná meg a többséget a szabad választásokon? Van-e ereje az MSZMP-nek arra, hogy nyilvánosan kijelentse: visszavonul, ha nem kapja meg a szavazatok többségét, vagy megelégszik egy szerény koalíciós partneri szereppel. Ami pedig a Moszkvában elhangzott nem hivatalos véleményt illeti - hogy a Szovjetuniónak közömbös Magyarország belső berendezkedése,.csupán maradjon tagja a Varsói Szerződésnek, azaz ne veszélyeztesse a Szovjetunió biztonságát - ez a felismerés bíztató. Az 1945 után fellépett politikai pártok - s köztük a legerősebb: a lényegében szabadelvű tanokat valló Kisgazdapárt, földrajzi elhelyezkedésünk miatt, reális megfontolásból, a szovjetbarátságra kívánták alapozni az ország külpolitikáját. A napjainkban újra jelentkező, vagy teljesen új politikai erők sem kívánnak kalandorpolitikát. Deák Ferenc mondotta: mindent kockára lehet tenni, csak a haza létét nem. +++ 1989. február 12., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »