Rendszerváltás és az MTI

	Az alternatívok
(Gadó György) München, 1989. február 11. (SZER, Hazai nap) - Újabban lépten- nyomon belebotlik az ember egy jelzőbe: alternatív. Nemcsak hogy belebotlunk, de a fejünkhöz is vágják. Ha tetszik, ha nem: alternatív szervezeteknek titulálnak bennünket az újságokban. Kiket? A Demokrata Fórum embereit éppúgy, mint a Szabad Demokraták Szövetsége tagjait, a kisgazdapártiakat nemkülönben mint a szociáldemokratákat - általában mindenkit, aki a nem kincstárilag létrehozott, nem kommunista irányítású független mozgalmakhoz tartozik. Ebben a szóhasználatban van valami célzatos elkenés, szándékos ködösítés. Az a felismerés húzódik meg mögötte, hogy a politizáló társadalom jelentékeny része ellenzékre vár, ahhoz akar csatlakozni. Ezt tehát el kell rejteni előle. Alternatívok? E szó után kérdőjel kerül. Netán valami huncutság lehet. Alternatív - ez a szó politikai értelemben Nyugaton tűnt fel, és azokat a mozgalmakat jelölte és jelöli ma is, amelyek a fogyasztói társadalom egész rendjével, életstílusával szemben akartak valami mást. Alternatív volt a hippik életmódja, azt egy időben divatos kommunák mozgalmak, alternatív a környezetvédő Zöldek áltál ajánlott termelési és fogyasztási stílus és norma, a társadalom és a természet közötti újszerű viszony. Mindennek nem volt köze a nyugati demokráciákban megszabott hatalmi harchoz kormánypárt és ellenzék között. Az alternatívok persze nem voltak kormánypártiak, de általában elfordultak a hagyományos ellenzéktől is, mert gyökeresebb fordulatot akartak elérni, mint az. Gyökeresebbet, de csak egyetlen tekintetben: a társadalom és a természet viszonyában. Ezért okozott számukra akkora nehézséget a párttá szerveződés, hogy jószerint még ma, évekkel a politikai színrelépésük után sem képesek átfogó és egyértelmű programot kidolgozni. A politikai élet hétköznapi kérdéseire nincs egybehangzó, világos válaszuk. A mai magyar belpolitikában kiformálódó független szervezetekkel és mozgalmakkal másképp áll a helyzet. Bár egyöntetűen valamennyien magukénak vallják a környezetvédelem célkitűzéseit, jellegüket nem ezek szabják meg, hanem szembenállásuk a sztálinista és a postsztálinista rendszerrel a tekintélyuralmi pártállamban. Amennyiben tehát következetesek és elszántak, úgy fő jellemzőjük az ellenzékiség. Igen, az ellenzékiség. Még akkor is, ha némelyikük a kelleténél kevésbé hangsúlyozza. Még akkor is, ha a kormánypárti propaganda szeretné ezt elvitatni egyiktől, másiktól. A vásár persze kettőn áll. Aki nem hagyja, attól nem lehet elvitatni. Imponált nekem az a csöndes, de nagyon határozott mondat, amit Pártay Tivadar a Független Kisgazdapárt elnöke mondott nemrég egy gyűlésen: Mi nem vagyunk alternatívok - szólt az idős politikus - mi politikai párt vagyunk. Ami engem illet: én ellenzéki vagyok - a Szabad Demokraták Szövetsége nevű ellenzéki tömörülés tagja. Ha majd kivívtuk az igazi, szabad parlamentáris demokráciát, akkor majd - meglehet - én is csatlakozom az alternatívokhoz. De az már más történet lesz. +++ 1989. február 11., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »