|
|
 |
|
 |
1956 népfelkelés volt
|
(Lőcsey Pál)
München, 1989. január 29. (SZER, Világhíradó) - Történelmi
pillanatoknak lehettek tanúi, azok a korán ébredők, akik január 28-
án, szombaton hajnalban bekapcsolták a Kossuth Rádiót. Pozsgay Imre
egy vele készült interjúban közölte: az MSZMP nemrég életre hívott
történelmi albizottsága a jelenlegi kutatások alapján
népfelkelésnek mondja azt, ami 1956-ban történt.
Jól hallották kedves hallgatóim! 32 év elteltével végre az uralkodó
párt vezérkarában is akadt egy ember, aki mindazt, ami a magyar
függetlenség és a népképviseleti demokrácia kivívása érdekében
1956. október 23-a, és november 4-e között hazánkban végbement,
többé nem a becsmérlő ellenforradalom minősítéssel, illeti, nem is
próbálja megkerülni a politikai értékítéletet olyasféle semleges
fogalmazással, mint "sajnálatos" vagy "tragikus" események, hanem
világosan, és félreérthetetlenül a nép cselekvéséről, a nép
felkeléséről beszél, a magát néphatalomnak nevező önkényuralom
ellen.
Jól tudjuk, hogy az uralkodó párt egy tudományos fórumon
kialakított véleménye nem azonos e párt legbelsőbb szerveinek
döntésével. Senki se gondolja, hogy egy tekintélyes politikai
bizottsági tag nyilatkozata rózsaszirmokkal szegélyezett utat
nyithat bajba jutott országunk megújulásához. Ettől még nem fog
mérséklődni az infláció, nem szűnik meg a nyugdíjasok és a
sokgyermekesek elszegényedése. Nem enyhülnek az egyszerű emberek
megélhetési gondjai, és nem válik korszerűvé, jövedelmezővé a
nemzetgazdaság. De megkezdődhet a múlttal való becsületes
szembenézés, és ezzel együtt a magyar társadalompolitikai, szellemi
és erkölcsi megtisztulása.
1956 hivatalos értékelésének valósághű, történelmileg igazolt
megváltoztatása lépés lenne a nemzet széles tömegeinek
kiengesztelése felé. Az 1956 után börtönt, internálást,
megveretést, emigrációt, kényszerű foglalkozás- és
lakhelyváltoztatást, rendőri felügyeletet, nyugdíjcsökkentést,
utazási tilalmat és a diszkrimináció egyéb formáit elviselni
kénytelen közép- és idős generáció, valamint az 56-os eszmék
vonzásában élő fiatalok hatalmas tábora, elégtétellel fogadná 1956
hivatalos átértékelését.
Nem azért, mintha az elmúlt évtizedekben okunk lett volna 56
eszméinek igazságában és jövőjében kételkedni. De mindenekelőtt
azért, mert a hatalom néhány képviselőjének megváltozott
álláspontjában az annyira áhított nemzeti összefogás, a magyar
testvériség múltbelinél magasabb fokú megvalósulásának távlati
eszméjét látjuk és üdvözöljük.
A történelmi pillanatot tehát megéltük. Az átértékelés történelmi
folyamatának kérdőjelei ezután kell, hogy eltűnjenek. Bízunk benne,
hogy ez nagyobb megrázkódtatások nélkül be fog következni.
Lőcsei Pál Budapesten élő közíró, szociológus kommentárja hangzott
el. +++
1989. január 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|