|
|
 |
|
 |
- Az első száz nap - 2. folyt.
|
Tulajdonképpen a mai magyar hatalmi leosztásban a kormányfő
pozíciája a legerősebb. Sokkal erősebb, mint korábban volt. Ha
analógiákban gondolkodnék, akkor olyan erős, mint a korábbi
egypártrendszerben az első titkár pozíciója volt. Tehát kizárólagos
szerepe van a legfontosabb személyi kérdések eldöntésében és úgy
látszik, hogy a személye körül alakul ki egy olyan hatalmi
hierarciha, amelyik alapján azt lehet mondani, hogy ezt a kormányt
megbuktatni a parlamentben tulajdonképpen nem lehet.
Ez köszönhető egyrészt a két nagypárt közötti egyezménynek,
másrészt az azóta megfigyelhető parlamenti működésnek egyaránt.
Tehát amikor azt mondjuk, hogy: száz nap elteltével mit mondhatunk?
Azt mondhatjuk, hogy van egy nagyon erős kormányfőnk, van egy vegyes
összetételű kormány, amelynek vannak erős személyiségei és gyenge
személyiségei, van egy olyan koalíció, ami most már állandó
támadások tárgya, főleg a kisgazda partnerek miatt. Az utolsó 8-10
napban nemcsak az ellenzék, független szakértők tömege is azt
feszegeti, hogy érdemes-e a Kisgazdapárttal fenntartani ezt a
koalíciót, vagy talán meg kellene próbálni az MDF-nek kisebbségi
kormányzás kereti között működni, talán még ennek is kisebb lenne a
belpolitikai ára, mint a kisgazda tehertétel.
Tehát ezeket az ember egybegondolja, akkor azt mondhatjuk, hogy
a száz nap ahhoz éppen elegendő hogy lássuk: elindult egy új hatalmi
politikai berendezkedés az útjára, ezen belül egy új kormányzati
struktúra, ez viszont új problémáknak a forrása is, és ma már inkább
azokra kellene választ adni, ami az elmúlt három hónap során új
problémaként fakadt. +++
1990. szeptember 1., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|