|
|
 |
|
 |
Nagygyűlés - Nyers Rezső előadása (1. rész)
|
1989. október 10., kedd - ,,Út a jövőbe a demokratikus szocializmus ,, jelszó alatt nagygyűlést tartottak kedden délután a Magyar Szocialista Párt Villányi úti választási központjában. A rendezvény szónoka Nyers Rezső volt. A párt újonnan megválasztott elnöke a történelmi jelentőségű pártkongresszus másnapján, most első alkalommal találkozott a párt tagságával, hogy tájékoztatást adjon a legfelsőbb pártfórum munkájáról, a kongresszus határozatairól, az új párt törekvéseiről, politikai kurzusáról. A pártelnök beszámolóját nagy érdeklődés előzte meg - több mint félezren gyűltek össze a központ auditóriumában -, amit jórészt az magyaráz, hogy a párt életében gyökeres fordulatot hozó kongresszus után számos nyitott kérdés maradt jövőbeni tevékenységével, céljaival kapcsolatban a tagság széles rétegeiben.
Nyers Rezső éppen e bizonytalanságra, e kettősségre utalt,
amikor úgy kezdte felszólalását, hogy a párttagság hangulata ma
,,keserédes,,. Keserűségét az okozza, hogy bár a pártszervezetek
széles hálózata, a tagság széles köre nem volt felelős az MSZMP
válságáért, a következményeket mégis neki kell viselnie. Ezzel
együtt is bizakodásra ad okot, hogy a kongresszus minden
nehézkessége ellenére nyílt, demokratikus légkörben tanácskozott.
Ahogy a pártelnök megfogalmazta: hasonló jellegű, magas szintű
tanácskozáson ilyen eleven, gondolatgazdag vita, szabad
véleménynyilvánítás 1948 óta mindössze egyszer volt, az 1957-es
pártértekezleten. A kongresszus pezsgése, élénk szellemisége a két
munkáspárt egyesülése előtti időket idézi fel.
A legfelsőbb pártfórum tanácskozását megelőzően sokan az MSZMP
összeomlását jósolták. A tanácskozás azonban bebizonyította, hogy a
pártdemokrácia életképes, s a heves viták ellenére sem következett
be földcsuszamlás. Az új párt jelenleg a demokratikus átalakulásnak,
érésnek az állapotában van.
A kongresszus egyik fontos vonása volt, hogy szabad teret
engedett a különféle áramlatok kifejeződésének. A különböző
platformok formájában felszínre kerülhettek a párton belül már
huzamosabb ideje meglévő áramlatok, s ha ez nem történt volna meg, a
párt nem maradhatott volna együtt. Ez ismét csak a párton belüli
demokratikus működési formák jelentőségét emeli ki, hiszen éppen a
szabad vita, az önkifejeződés lehetősége vezette rá az áramlatokat,
hogy érvényesülésük érdekében nem kell feltétlenül szétszakítaniuk a
pártot. (folyt.köv.)
1989. október 10., kedd 19:18
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|