|
|
 |
|
 |
- Pártkongresszus - Schöpflin - 4. folyt.
|
A közvéleménykutatások eddig azt mutatják, hogy a kommunista
párt, vagy legyen az bármi, a szavazóknak körülbelül egynegyedére
számíthat. Na most, hogyha beáll ez a szakadás, akkor lehetséges,
hogy jóval kevesebbre számíthatnak, de a pártreformerek sem
számíthatnak olyan nagyon sokra, mert időközben a politikai
eltolódás már oda vezet, hogy a többi pártok, elsősorban a Fórum, az
MDF egyre nagyobb erőkre számíthat.
- De van szerintem még egy lehetőség, illetve egy következménye
annak, hogy ha az egység-szempont kerekedik felül, hogy a reformerek
a párton belül azok csalódottak lesznek ezzel a kimenetellel,
elégedetlenek, és tulajdonképpen folytatják ott, ahol a kongresszus
előtt művelték a dolgot, de most már egy választási célegyenesben
folytatják ezt.
- De hogyha ilyen körülmények között folytatják, akkor
tulajdonképpen megbénítják a pártot, mert azért a különbség a két
szárny között eléggé alakos, és akkor egymás után következnek
valószínűleg a politikai esetek, ahol a párt nem tud döntést hozni,
vagy csak nagyon nehezen, egy ilyen lagymatag, rossz kompromisszumos
döntést tud hozni, és akkor egyre inkább elodázzák dolgot, aminek
aztán az lesz a következménye - szerintem ez már nagyrészben
bekövetkezett -, hogy a kormány sokkal függetlenebb a párttól. Ez
már nem egy klasszikus kommunista rendszer - nem győzőm ezt
hangoztatni.
- Érdekes amit mondasz, mert, hogy Németh Miklós ezt
hangsúlyozza, mint a vezetőség tagja, illetve a négytagú legfelsőbb
vezetőség tagja. Azt értem, hogy neki megvan a nyomós oka, hogy ezt
mondja, de megmondom őszintén, nehezen látom be, hogy hol, miben
mutatkozhat meg a kormány függetlensége a párttól, amikor
végeredményben mégis a pártvezetőség egyik prominens tagja vezeti a
kormányt és a miniszterek is mind, kivétel nélkül - azt hiszem -
párttagok. Hol mutatkozik meg az önállóság? (folyt.)
1989. október 5., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|