|
|
 |
|
 |
- Választások magyar módra - 3. folyt.
|
- Tulajdonképpen bizonyos fokig igazat adnék Krassó Györgynek
ebben. Igazat adnék neki abban, hogy a politikának volt ez a
veresége Magyarországon, nem az ellenzéknek és nem az uralkodó
pártnak a veresége. Az az érzésem, hogy Magyarországon a választásra
jogosultak, a lakosság, a nép, hogy úgy mondjam nem szokott még
hozzá - és ez talán nem is nagyon meglepő - ahhoz, hogy igenis van
súlya egy választásnak, még egy időközi választásnak is. Különösen
akkor, amikor a parlamentben nagyon kevés szabadon megválasztott
képviselő ül, hiszen például az MDF első országos kongresszusán ez
volt az egyik nagy kérdés, hogy egyáltalán elfogadjunk-e bármifajta
alkotmányt egy olyan Országgyűléstől, amelynek a tagjait nem
szabadon választották. Most itt volt az alkalom, hogy legalább négy
tagot szabadon válasszanak meg, tehát azt mondhatnám, hogy szerintem
a politikai tevékenységnek, a politikának a veresége volt ez a
vereség.
Azzal talán nem értenék egyet - bár Krassó György ott van, és
valószínűleg közelről világosabban látja a helyzetet -, hogy a
szavazók nem láthattak igazi különbséget a kormánypárt és az
ellenzéki pártok között, vagy hogy abból indultak ki, hogy ezek az
ellenzéki pártok egyikük sem képviseli a szavazó polgár véleményét.
Lehet, hogy van Magyarországon olyan szavazópolgár, aki még nem
találta meg az ő szája ízének megfelelő ellenzéki pártot, de azt nem
tudom elképzelni, hogy a Magyarországon jelenleg létező vagy most
szervezkedő és működő ellenzéki politikai pártok egyikére se
mondhassák el az emberek általában, hogy ezek igenis alternatívát
jelentenek az uralkodó párttal szemben. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|