|
|
|
|
Olasz kormányválság: Craxi, a gerilla-vezér (3.rész)
|
A gerilla-taktika eredményesnek tűnik pártszempontból: a júniusi szavazást az OSZP igen kényelmes pozícióból várhatja. A gyenge kormányért De Mita és a DC a felelős, a baloldal igazi képviselői pedig a szocialisták, akik Milánó gyárnegyedében, a munkásmozgalom szülőhelyén egy elhagyott szerelőcsarnokban rendeznek kongresszust, miközben Occhetto Amerikában igyekszik elfogadtatni magát és pártját az ottani vezető körökkel. És a kelet-európai reformnak is ők az igazi partnerei: a szovjet Szaharov és a magyar Pozsgay az ő kongresszusukon beszél. Minden adút kézben tartana így Ghino di Tacco a választási propagandaharchoz? Talán mégsem. A közhangulat ezért a nyíltan kiprovokált válságért könnyen ellene is fordulhat. A DC-vezetők ,,megbízhatatlannak és felelőtlennek,, minősítették. Ő az, aki önös pártérdekekből ingataggá teszi a politikai helyzetet, amikor pedig az országnak szilárd kormányra volna szüksége a halmozódó feladatok megoldására: költségvetési hiány, intézményi reform, alkalmazkodás az 1992-es piacegységesítéshez, közbiztonság, maffia. A szakszervezetek örülnek, hogy De Mita elment, mert nem akarta figyelembe venni soha a véleményüket. Az OKP már nem annyira: ,,A szocialistáknak igen nehéz lesz megmagyarázni, miért szavaztak a mi bizalmatlansági indítványunk ellen, ha tíz nap múlva leváltják a kormányt,, - hangoztatta Natta volt pártvezető. A parlamenten kívül kirobbantott sokadik válság felháborítja a kis pártokat, amelyeket a tervezett választói reform is fenyeget, még inkább a Craxi által felvetett elnöki rendszer. A zöldek nem síratják a De Mita-kormányt, amellyel számos vitájuk volt környezetvédelmi kérdésekben, de nem bíznak Craxiban sem, és főként nem szívesen működnek közre pártos gerillaharcában, bábukként. Ghino di Tacco könnyen össztűz alá kerülhet ebben a kampányban. +++ Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma
1989. május 23., kedd 15:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|