Rendszerváltás és az MTI

	Olasz kormányválság: Craxi, a gerillavezér (1.rész)
Róma, 1989. május 23. kedd (MTI-Panoráma) - A május 10-i általános sztrájk előestéjén a kormánytöbbség képviselői a parlamentben felsorakoznak a kommunista párt bizalmatlansági indítványa ellen. A szocialista képviselők is. Bettino Craxi pártvezető ,,súlyos hibának,, minősíti, kioktató hangon, a szakszervezetek akcióját. Tíz nappal később, kongresszusukon a szocialista vezetők kijelentik: ,,A kormány elérkezett a végállomáshoz. Mindenki leszáll... a kormányfő is.,, S De Mita két óra múlva már be is adja lemondását a Quirinale Palotában. Az olasz politikai dzsungel efajta kiszámíthatatlansága kétségbe ejti a legtapasztaltabb megfigyelőket is. Előre látható fejlemény volt, ami történt, vagy rögtönzés? Ha a júniusi nyugat-európai választások előtt a szocialisták el kívánták határolni magukat a kormánytól, annak népszerűtlen intézkedései miatt, akkor miért nem a bizalmatlansági vitában tették ezt? Ha pedig akkor még nem akarták ezt megtenni, akkor mi történt ebben a tíz napban, ami megváltoztatta véleményüket? Craxi kongresszusi beszámolójában még csak a koalíciós megállapodás újratárgyalását sürgette, de elutasította - méghozzá elég keményen - a baloldali alternatívát is, amelyet a kommunisták szorgalmaznak márciusi kongresszusuk óta. De Mita kormányfő válasza erre: ,,Igen, tárgyaljuk csak újra, minél előbb, és vessünk véget a komédiának...,, Tudniillik annak a komédiának, hogy a kormányüléseken a szocialista miniszterek elfogadják, sőt kezdeményezik a népszerűtlen intézkedéseket (adószigoritás, egészségügyi hozzájárulás), majd a tömeges tiltakozások nyomán pártjuk vezetője elhatárolja magát tőlük, és a rendelkezések viszavonására vagy módosítására kényszeríti a kormányt. Ez egymás után kétszer játszódott le, januárban és áprilisban. ,,A kormányprogramot közösen fogadtuk el. Ami abban van, ahhoz mindenki tartsa magát. Ha pedig nem fogadja el, valljon színt, és lépjen ki a koalícióból,, - így a miniszterelnök, akinek helyzetét alaposan megrendítette, hogy pártja februárban leváltotta őt a pártvezetői posztról, ,,sokallva,,, hogy egyszemélyben miniszterelnök és pártvezető. Craxi erre válaszolta a kongresszus végén, hogy végállomás, leszállni. Rögtönzésnek mindezek után aligha mondható. S az is világos, miért nem a kommunista bizalmatlansági indítvány alkalmával ,,szállította le,, a miniszterelnököt. (folyt.) 1989. május 23., kedd 15:13
Vissza »

	Olasz kormányválság: Craxi, a gerilla-vezér (2.rész)
A szavazatok 15 százalékával rendelkező Craxi tíz éve uralja az olasz politikai életet. Kétfrontos küzdelmet folytat: egyszere kívánja felmorzsolni a 40 éve kormányzó kereszténydemokrata pártot (DC) és a tíz éve még a választók egyharmadát tömörítő OKP-t. Ideológiát is teremtett ennek a két óriás közötti Dávid-harcnak: ,,Ghino di Tacco,, álnéven jegyzi cikkeit az Avantiban, a pápaság és császárság küzdelmében gerillaháborút vívó középkori várúr nevén. 1981-ben megszerezte a miniszterelnökséget, négy év múlva azonban leszállította őt a székből De Mita kereszténydemokrata pártvezető, aki vállalta, hogy a DC megrendült egyeduralmát helyreállítja, gátat vet a szocialisták ambícióinak, többek között azzal, hogy a kommunisták felé kacsingat. Ám az OKP egyre kevésbé volt alkalmas arra, hogy a DC vele zsarolja partnereit, mert maga is alaposan meggyengült. (Ennek nyomán választott tavaly új főtitkárt, Achille Occhetto személyében.) A miniszterelnökséget De Mita azért visszaszerezte pártjának, majd ő maga vette át, de Craxit nem tudta igazán megrendíteni. A szocialisták nem alárendelt szövetségesei maradtak a DC-nek, mint húsz éve, a balközép időszakában, hanem egyenrangú partnerek. Csak időleges szövetséget kötöttek, s ezt bármikor fel is mondhatják. Az évek óta tartó Craxi-De Mita ,,párharc,, újabb felvonása tehát az, ami most éppen zajlik. De Mita alig 13 hónapot tölthetett csak a Chigi Palotában, és máris felőrölte őt a gerilla-taktika. Craxi távlati terve modern, reformista szociáldemokrata alternatíva kialakítása a DC-vel szemben, saját vezetésével, és átdimenzionált kommunista párttal, amely már nevében sem kommunista. Occhetto tett lépéseket ebbe az irányba, de eddig, Craxi megítélése szerint, nem eleget. Így Ghino di Tacco taktikája még egy darabig érvényben marad. A szocialista pártvezetőt ellenfelei és bírálói gyakran hasonlítják egy hirhedt elődhöz (aki szintén a szocialista pártban kezdte pályáját) - Benito Mussolinihez. Több igazság van azonban abban, hogy Craxi eszménye Francois Mitterrand és a francia elnöki rendszer. A milánói pártkongresszus fő javaslata: elnöki rendszer bevezetése Olaszországban, az államfő közvetlen megválasztásával. (folyt.) 1989. május 23., kedd 15:14
Vissza »

	Olasz kormányválság: Craxi, a gerilla-vezér (3.rész)
A gerilla-taktika eredményesnek tűnik pártszempontból: a júniusi szavazást az OSZP igen kényelmes pozícióból várhatja. A gyenge kormányért De Mita és a DC a felelős, a baloldal igazi képviselői pedig a szocialisták, akik Milánó gyárnegyedében, a munkásmozgalom szülőhelyén egy elhagyott szerelőcsarnokban rendeznek kongresszust, miközben Occhetto Amerikában igyekszik elfogadtatni magát és pártját az ottani vezető körökkel. És a kelet-európai reformnak is ők az igazi partnerei: a szovjet Szaharov és a magyar Pozsgay az ő kongresszusukon beszél. Minden adút kézben tartana így Ghino di Tacco a választási propagandaharchoz? Talán mégsem. A közhangulat ezért a nyíltan kiprovokált válságért könnyen ellene is fordulhat. A DC-vezetők ,,megbízhatatlannak és felelőtlennek,, minősítették. Ő az, aki önös pártérdekekből ingataggá teszi a politikai helyzetet, amikor pedig az országnak szilárd kormányra volna szüksége a halmozódó feladatok megoldására: költségvetési hiány, intézményi reform, alkalmazkodás az 1992-es piacegységesítéshez, közbiztonság, maffia. A szakszervezetek örülnek, hogy De Mita elment, mert nem akarta figyelembe venni soha a véleményüket. Az OKP már nem annyira: ,,A szocialistáknak igen nehéz lesz megmagyarázni, miért szavaztak a mi bizalmatlansági indítványunk ellen, ha tíz nap múlva leváltják a kormányt,, - hangoztatta Natta volt pártvezető. A parlamenten kívül kirobbantott sokadik válság felháborítja a kis pártokat, amelyeket a tervezett választói reform is fenyeget, még inkább a Craxi által felvetett elnöki rendszer. A zöldek nem síratják a De Mita-kormányt, amellyel számos vitájuk volt környezetvédelmi kérdésekben, de nem bíznak Craxiban sem, és főként nem szívesen működnek közre pártos gerillaharcában, bábukként. Ghino di Tacco könnyen össztűz alá kerülhet ebben a kampányban. +++ Magyar Péter (Róma), MTI-Panoráma 1989. május 23., kedd 15:15
Vissza »