|
|
|
|
Temesvár a véres napok után
|
---------------------------
München, 1990. január 5. (SZER, Magyar híradó, Ara-Kovács Attila) - Az éjszakai órákban még szorványos lövöldözés hallatszik, főképp a város külső negyedei felől. A hatóságok vagy 100-150 bujkáló terroristáról beszélnek, azaz Ceausescu rezsim még ellenálló fanatikusairól, de nagy része lehet a lövöldözésben a rémült kiskatonáknak is, akik gyakorta és feltehetően az elmúlt hetek ijesztő tapasztalatai miatt olykor felszólítás nélkül tűzelnek géppisztolyaikból.
Éjszaka a városi közlekedés - legyen az gyalogos, vagy történjék gépjárművel - egyszóval nem mondható biztonságosnak. Ennek ellenére kezd minden visszatérni a normális kerékvágásba: már nincs érvényben a kijárási tilalom.
Napközben leginkább a betevő falatot igyekszik mindenki beszerezni, ami itt korántsem mondható egyszerű dolognak. Az üzletek éppoly üresek, mint az előző időszak bármelyik napján. Rongyosan szegényes, de itt mégis luxusnak számító díszítések árulják el, hogy az ország közel 40 esztendő után átélte első szabad karácsonyát.
Az utcákon, ahol megállunk, rögtön kéregetők hada vesz körül bennünket. A gyerekek csokoládét koldulnak ami már jó jel - jegyzi meg egyik temesvári kalauzunk, és ez nem cinizmus. - Gyermekeink eddig ugyanis - különösen a kisebb korosztály - nem tudták mi az, hogy csokoládé. A kéregetőket mellesleg a gyakorta el-elviharzó katonai és civil új, biztonsági szolgálat alkalmazottai ugrasztják széjjel, de tettlegességnek, durvaságnak azért nincs nyoma. Furcsa mégis a nélkülözésnek ez a félre nem érthető jele, ugyanis Temesváron, mint Románia feltehetően valamennyi más városában is ömlik a külföldi segély.
A magyar határról idevezető úton számtalan felírat idézte a magyar segélyakciók visszhangját: "Köszönjük magyarok Magyarok legyetek továbbra is velünk " - olvashattam nem egy helyen a romániai Nagylak vagy Arad házfalain. A lakosság spontán megnyilvánulása ez feltétlenül, az elmúlt évtizedek a forradalmát leszámítva persze, szinte első szabad civil kezdeményezései, melyeknek önkéntes jeleit egyébként mindenütt tapasztalni. (folyt.)
1990. január 5., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|