|
|
 |
|
 |
- Beszélgetés Cseke Lászlóval - 10. folyt.
|
Mi angolul beszéltünk, tehát a külvilág tudta rögtön tudta,
pontosította hogy honnan jöttünk. Most irodahelyiségekben, itt-ott
ahol megfordultunk: Szabad Európa Rádió tényleg egy előzékenységet,
egy rendkívül udvariasságot biztosított számunkra, és ez jóleső. De
hogy megérdemeltük-e, ezt a hallgatóink jobban tudják. De
mesélhetném szinte már a komikus eseteket is, hogy milyen véglet
volt például két eset. Egyik alkalommal valaki megtudta, hogy Szabad
Európa Rádió - azt mondta ja, kérem szépen én az 50-es években a
honvédségnél a maguk adásait szalagra vettem, ez volt a megbízásom,
és továbbítottam. Hallgattam én naponta Bálint gazdát, Gallicust.
Aztán mint kitűnő távírászt átirányították és egy bizonyos
megfigyelő állomásból vennie kellett magyar területen a
repülőgéphordozók jelzéseit. Például a Forestal repülőgéphordozó
jelzéseit. Amit nem szeretett venni: az olaszok voltak, mert az
olaszok rendkívül gyorsan morzéztak. (...) Az elmúlt négy
magyarországi évtized elmebajai közé tartozik, hogy Magyarországon
embereket odültettek, hogy figyeljék a 6. Flotta jelzéseit...
- Még egy rövid kérdés: 40 év után visszatérni abba a városba,
ahonnan eltávoztál, ahol születtél - milyen érzés? Amikor az ember
belép?
- Nincs semmi szorongó, semmi torokszorító, semmi emóció.
Repülőtérre érkezel, ahol van egy kis kellemetlen adminisztratív
ellenzőrzés, a határ, tehát az útlevélvizsgálatnál, különösen a mi
esetünkben. Az előbb túloztam, azt mondtam, hogy mindenütt
barátságosan fogadnak bennünket - hát ezen a részen nem, ahol az
útlevelet és a vízumot vizsgálják és visszakérdezik. Kétszer is
megkérdezték tőlem, hogy mi az édesanyám neve. Én sokhelyütt jártam
már a világon - hál istennek - valamennyi földrészt megjártam, de
ilyen kérdést nekem még soha nem tettek fel. Egyébként is édesanyám
már meghalt, én ezt közöltem is az illetővel. De mégegyszer
visszakérdezte. Ott a repülőtéren kapcsolatban állnak mikrofonnal és
távbeszélő révén valamilyen központtal, nyilván onnan kérdezték.
Dehát az útlevelemet hivatalosan nyújtottam be a hivatalos
szerveknek, ők hivatalosan állították ki a vízumot.
- Cseke László - köszönöm a beszélgetést. +++
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|