|
|
 |
|
 |
A Fidesz országos választmányának nyilatkozata a ,,nemzeti megbékélésről,, (1. rész) (OS)
|
1989. június 8., csütörtök - Néhány hét óta a rádióban, a
televízióban és az újságokban szinte naponta kapnak teret
nyilatkozatok, amelyek a ,,nemzeti megbékélésre,, szólítanak fel.
Aggasztónak találjuk ezt a fráziszuhatagot, amely a ,,hivatalos,,
szervezetek vezetőinek nyilatkozatiból ömlik ránk. Félő, hogy a
társadalom számára újból öszezavarodnak a különböző szervezetek
álláspontjai. Ezt megelőzendő, a Fidesz Országos Választmánya
szükségesnek látja erről alkotott véleményét a magyar társadalom
tudámására hozni.
Megítélésünk szerint 1956-ban a nemzet, Magyarország szovjet
megszállása és a kommunista párt uralma ellen kelt fel. Akaratát
világosan kimutatta, amikor a forradalom miniszterelnökét, Nagy
Imrét és kormányát rákényszerítette, hogy vállalja a
többpártrendszert, deklarálja a Varsói Szerződésből történő
kilépésünket és az ország semlegességét. Elegendő belső erő híján a
kommunista párt orosz tankokat hívott segítségül, elárulva és eladva
ezzel éppen csak megszerzett nemzeti függetlenségünket, a
forradalmat vérbe fojtotta és kegyetlenül megtorolta.
Amikor ,56 forradalmárait temetjük, mi nem feledkezünk meg
azokról a bűnökről, amelyeket az MDP, majd a vele magát máig
jogfolytonosnak valló MSZMP a magyar társadalom ellen elkövetett.
Nem felejtettük el a ,45-48 között működött pártok felszámolását, a
koncepciós perekben elítélteket és kivégzetteket, az államosításnak
becézett rablásokat, a földjüktől megfosztott parasztokat, az
internáltakat és a forradalom után kivégzettek százait. Úgy véljük,
ezeket a bűnöket nem csupán nem lehet, de nem is szabad
elfelejtenünk. A náci bűnökhöz hasonlóan örökre meg kell őriznünk
emlékezetünkben, hogy az utánunk következők is tudhassák, hová vezet
a kommunista diktatúra. A ,,nemzeti megbékélés,, jelszava összemossa
a különbséget a hóhér és az áldozat között. Be kell vallanunk, mi
nem ugyanazzal az érzéssel gondolunk az elesett ÁVH-sokra, a
pufajkás különítmények tagjaira, mint az elesett vagy kivégzett
forradalmárokra; nem azonos helyen őrizzük őket emlékezetünkben.
Nagy Imre és mártírtásainak temetésére készülve gyakran hangzik
el az a kijelentés, hogy június 16-án egy korszakot temetünk. Ki
kell jelentenünk, hogy ez nem igaz. Nem igaz, mert azokat a célokat,
amelyekért a most temetendők életüket adták, mind a mai napig nem
érhettük el. (folyt.köv.)
1989. június 8., csütörtök 11:43
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|