|
|
|
|
A szfinx mai rejtélye (1. rész)
|
1989. május 21. vasárnap (MTI-Panoráma) - A szfinx, az oroszlántestű emberfejű lény emberemlékezet óta a titokzatos hallgatás jelképe. Az ősi Egyiptomban a rejtélyes szörnyeteget a szent helyek, a túlvilág őrének tartották, és sokfelé sokféle formában ábrázolták. A legismertebb szfinx - ,,akit,, az arabok később a félelem atyjaként tiszteltek - a gizai piramisokat őrzi. A legenda szerint ez a mesebeli lény álmot bocsátott az árnyékában megpihenő hercegre - a későbbi IV. Thutmosziszra -, s dicsőséget ígért neki, ha megszabadítja oroszlántestét a mindent beborító sivatagi homoktól. Nos, napjainkban ez a szörnyeteg lidércálmokat hoz a régészekre, akik hiába küszködnek azzal, hogy megoldják restaurálását, és megtartsák a hatalmas szobrot az utókornak.
A piramisokhoz használt kőbánya maradványaiból kifaragott 57 méter hosszú és 20 méter magas szfinx ugyancsak megsínylette az idő múlását és az emberek pusztításait. Orrát a mamelukok vagy Napoleon katonái használták ágyuik célpontjául. Más források szerint a bálványimádás ellen harcoló mohamedánok csonkították meg a 9. században. Hiányoznak fülének darabjai is, szakállát pedig a British Museumban mutogatják. Ráadásul szinte naponta válnak le darabok mészkőtestéről, amiért a szakemberek a kő rossz minőségét okolják. A környezetszennyezés is megtette a magáét. Az egyiptomi hatóságok most azt fontolgatják, hogy kitiltják a gépkocsikat a gizai fennsíkról. De ezzel még korántsem oldanak meg mindent. A szfinx harcias görög ,,nővére,, a mitológia szerint mindenkit felfalt, amíg Oidiposz meg nem felelt találós kérdésére: Reggel négylábó, délben kétlábú, este pedig háromlábú. Mi az? (Az ember, hiszen gyermekként négykézláb mászkál, felnőtt korában kétlábon jár, öregen pedig botra támaszkodik...) A Kairó peremén hasaló 4500 esztendős szörnyeteg ennél sokkal nehezebb leckét adott fel a restaurátoroknak, akik hevesen vitáznak, valahányszor lezuhan egy kő. A tudósok úgy vélik, hogy a javítások a szobor elkészülte után hamarosan megkezdődtek. A leghíresebb helyreállítást IV. Thutmoszisz végeztette az akkor ezeresztendős emberoroszlánon. Erről a szobor mancsai között elhelyezett ,,álomsztelé,, hieroglifái tanuskodnak. A modern idők néhány ártalmas restaurálási kísérlete után a szakértők most úgy vélik, hogy a fáraókori és a római módszerek bizonyultak a legjobbaknak. Sőt, egyesek szerint a Thutmoszisz óta többször is eltávolított homokréteg védi meg a legjobban a műemléket az emberek és az elemek pusztításaitól. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap 10:21
|
Vissza »
|
|
A szfinx mai rejtélye (2. rész)
|
A Khefren fáraó arcvonásait viselő óriás-szobor helyreállítása ma az egyik legfontosabb restaurálási feladatnak számít Egyiptomban, noha az országban található ókori sírok és templomok közül több tucat szorul sürgős segítségre. De sajnos senki sem tudja, hogyan végezzék el ezt a feladatot. Mihelyt egy-egy ötlet felmerül, máris minden oldalról ellenvélemények hangzanak el, panaszolják a régészek. A legszomorúbb kísérletet két évtizede hajtották végre: vegyszert fecskendeztek a monstrum mellkasrészébe, a kő megerősítésére. Ez a kezelés azonban még az eredeti követ is szétfeszítette, s az eljárás sikertelensége óvatosságra intette a modern technika szószólóit. A józan ész azt diktálja, hogy egyáltalán ne nyúljunk a szfinxhez - vélik egyesek. A be nem avatkozási politika a nyolcvanas évek elején arra késztette az akkori műemlékvédelmi hatóságot, hogy burkolattal lássa el a szobor egyes részeit. Sajnos azonban senki sem felügyelt a falusi kőművesek munkájára. Így aztán ahol az ókori kézművesek apró téglákkal, habarcs nélkül támogatták meg a kolosszust, ott kései utódaik hatalmas kőtömböket használtak, és egyáltalán nem takarékoskodtak a malterral. Az eredmény katasztrofálisnak bozonyult. A habarcs ismét csak szétfeszítette a követ. Tavaly például egy 300 kilós hatalmas tömb zuhant le a szfinx válláról. A tudós szakemberek jelenleg azon vitatkoznak, hogy eltávolítsák-e a burkolatot vagy sem. Jobb ötlet híján szeptemberben egyiptomi és amerikai tudósok ülnek össze, hogy nemzetközi bizottságot alakítsanak. Ez a szakemberekből álló testület azután a helyszinen tanulmányozza majd a helyzetet, elolvassa az összes forrásanyagot, és mindezek alapján kidolgozza a megfelelő helyreállítási tervet. És addig? Addig a felállványozott emberfejű oroszlán türelmesen és hallgatagon hasal a homokban, a titkát megoldó modern Oidiposzra várva. +++ Mezei Marianne, MTI-Panoráma
1989. május 21., vasárnap 10:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|