|
|
 |
|
 |
Az állam és az egyház viszonya
|
(Frank Miklós)
München, 1989. április 07. (SZER, Kezdődik a nap) - Meglepő
kijelentés hangzott el Budapesten a magyar egyházpolitika utolsó 20
esztendejéről. Az MSZMP Politikai Bizottságának szóvivője, Major
László nyilatkozott, azt állítván, hogy az állam és az egyházak,
felekezetek viszonya ebben az időszakban példamutató volt.
Nem fér hozzá kétség, e 20 esztendő, amelyre a szóvivő utal, az
egyházak állami megbecsülése és az ezt követő engedmények terén
pozitív értékelésre tarthat igényt. Ha grafikonnal akarnánk
ábrázolni ezt a fejlődést, akkor az első 19 esztendőt egy alig
észrevehetően emelkedő vonal, még az utolsó évet meredeken felfelé
ívelő görbe jellemezhetné.
Igaz, annak idején óriási vívmánynak könyvelték el, hogy az
egyházaknak megengedték a. templomi hitoktatást. És néhány évvel
később az állam nagylelkűségének netovábbjaként ünnepelték, hogy
télvíz idején szabad volt püspöki engedéllyel a hitoktatást nem a
templomhoz tartozó fűthető helyiségben tartani. Hogy az ilyesmit
lehet-e példamutatónak nevezni, az valóban szemszög, illetve
szemüveg kérdése, és esetleg a jó ízlésé.
Megértjük, hogy az elmúlt 40 esztendő egyházakat béklyóba kötő
politikájából a rendszer igyekszik legalább húszat dicsfénnyel
övezni. Azért azonban senki se higgye, hogy a hívő magyar embernek
oly rövid a memóriája, amilyennek azt egyesek feltételezik. Más
lapra tartozik az, aminek az elmúlt 12-15 hónap alatt tanúi
lehettünk.
Ha a párt és vele a kormány valóban felülvizsgálja az egyházakhoz
való viszonyát, amint azt kilátásba helyezték; ha a készülő
egyházügyi törvény figyelembe veszi az eddig tett ígéreteket, és az
egyházak belső önállóságát törvényben lefektetett módon biztosítja;
ha az egyházak visszanyerik működési szabadságukat, és - amint azt
a Kossuth adó Déli Krónikájában hallhattuk - az állam valóban
lemond az eddig gyakorolt beleszólásról a magasabb egyházi
hivatalok betöltésénél, s újra engedélyezi a szerzetesrendek
működését; ha valódi partneri kapcsolat alakul ki az egyház és az
állam között; ha az emberi jogok tiszteletben tartása, valamint az
állam és az egyház szétválasztása megvalósul, akkor kétségkívül új
korszakról beszélhetünk.
Szeretnénk hinni benne! A szavakat, ünnepélyes bejelentéseket a
tettek mérlegén fogja mérni a magyar nép.+++
1989. április 7., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(NŐI HANG) A Mai Nap most végetért adásában, pénteken, aztj mondták, a magyar kormány tervezi, hogy a továbbiakban vagy későbbiekben nem szól bele a római katolikus főpapok véleményezésébe, tehát nem szükséges az előzetes hozzájárulása. Én pedig tegnap este néztem a Hírháttér című műsort, amelyben Sarkani Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese éppen azt nyilatkozta, hogy az állam szuverenitásának védelmében ezt az intézményt, mint beleszólást, továbbra is fenntartják, mert az államnak érdeke, hogy olyan legyen a főpap, aki nem fenyegeti az állami szuverenitást. Úgyhogy jó lenne, hogyha ezt az Önök kijelentése és az ő beszéde közti ellentmondást valahogy ellenőriznék. Mert éppen úgy néz ki, hogy továbbra is ellenőrizni akarják a főpapokat."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Az MSZMP április 8-ra több – egyebek közt több ellenzéki szervezetnek is meghívót küldött – egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott rendezvényére. A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az emlékeztető több mint 15 oldalas.
D9, az EKA nyilatkozata MSZP-vel való tárgyalási hajlandóságról
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|