|
|
|
|
Fegyverzetcsökkentés
|
(Hanák Tibor) München, 1989. március 24. (SZER) - Befejeződött az európai hagyományos fegyverzetcsökkentését célzó tárgyalások első fordulója. A Bécsben folyó kettős leszerelési konferencia első ülésszaka tán a befejezése után az osztrákok a bécsi hangulat jótékony hatásáról az atmoszférikus tényezők szerepéről beszélnek. Rámutatnak arra, hogy az európai biztonság és együttműködési értekezlet, a helsinki utókonferencia eredményesen zárult januárban, és eredményeket ígérnek az új konferenciák is. A bizalomkeltő intézkedések értekezletén 35 európai ország képviselői vettek részt a hagyományos fegyverzetekkel foglalkozó leszerelési konferencián pedig csak a katonai tömbhöz tartozó 23 ország, a Varsói Szerződés és a NATO tagjai. Mind a két tárgyalás első szakaszát optimizmus, de legalábbis a pesszimizmus hiánya jellemezte. Erről tanúskodnak a sajtókonferenciák és a különböző nyilatkozatok. Bár azt sem hallgatják el, hogy a részleteket tekintve azért még vannak különbségek, áthidalásra váró eltérések. De mindkét részről észrevehető a tárgyalási készség és az engedékenység. A lengyel delegáció vezetője kijelentette:, hogy a bizalomkeltő intézkedések szükségességével foglalkozó értekezleten messzebbre jutottak, mint erre a megnyitáskor számítottak. Eredetileg az első heteket csak arra szánták, hogy meghallgassák a különböző országok és csoportok, a katonai tömbök a semlegesek és a katonai tömbökhöz nem tartozó országok álláspontját, illetőleg javaslatait. íme egy kérdésben máris megszületett az egyezmény. A NATO államok azt javasolták, hogy a katonai elképzelésekről, doktrínákról. Tehát lényegében Washington és Moszkva hadászati koncepciójáról tartsanak külön szemináriumot magas rangú katonai szakértők bevonásával. Tekintve, hogy a Varsói Szerződés részéről már korábban elhangzottak ehhez hasonló javaslatok, kapva kaptak a nyugati indítvány után és így született meg a nagy konferencián egy kis konferencia terve, sőt hogy a dolog még tarkább legyen, a kis konferenciából is született egy még kisebb konferencia, egy bemelegítő szeminárium. Nyugat-Németország és Lengyelország delegációi ugyanis azt indítványozták, hogy előkészítő jelleggel üljön össze 45 katonai szakértő a München melletti Ebenhausenben, vitassa meg a kelet- és a nyugati katonai doktrínákat, és ennek a tárgyalásnak legyen magán jellege. Miután ez a magánszeminárium lezajlott, induljon a hivatalos katonapolitikai szeminárium, a bécsi konferencia égisze alatt. Ezt nevezik Bécsben a konferenciák csodálatos szaporodásának. Mindez a bizalomkeltő intézkedések értekezletére vonatkozik, melyen ott ülnek a semleges országok képviselői is. Nem ennyire egyértelműen derűlátó és szaporodó a voltaképpeni leszerelési konferencia, melyen csak a NATO államok és a Varsói Szerződés tagjai ülnek egymással szemben. Itt talán nem is annyira a derűlátás teremt egységet, hanem inkább a borúlátástól és a fennakadástól való félelem. Állandóan itt kísért az előző bécsi, közép-európai haderőcsökkentési értekezlet áldatlan szelleme, az az aggodalom, nehogy ugyanazokba a problémákba bonyolódjanak bele, melyek az értekezlet kiindulását okozták. Pedig voltaképp máris ezek a kérdések kóvályognak a Hofburg fölött, mint az onnét elűzhetetlen szerencsésebb kora ott röpködő kányák. Az egyik ilyen fogalom az egyenlőtlenség és a nyomába szegülő asszimetrikus leszerelés következménye, arra hivatkozva, hogy a keleti fél sokkal erősebb a hagyományos fegyvereket tekintve, mint a nyugati. Ha pedig így fogalmazunk, máris felmerül az adatok és megszámolás kérdése, amely maga után vonja az ellenőrzés végeláthatatlan problémáját. A két konferencia eltérő jellege alapján és a tárgyalások első fordulója után korai lenne végleges jellemzést adni bécsi értekezletekről. De, ha így megy tovább megélhetjük, hogy a bizalomkeltő konferencián mellékes dolgokban megszületik a bizalom, a főkonferencián azonban tovább él a bizalmatlanság. Hanák Tibort hallották Bécsből. Kiegészítésül, a vita akörül is forog, hogy a támadásra alkalmas légierőt beszámítsák-e a fegyverzetcsökkentésbe. Nyugati felfogás szerint ez különleges probléma és ezért elkülönítve kell megállapodni a légierő mértékéről. Ugyanis a repülőgépeket és helikoptereket hiába távolítanák el az európai térségből, azok órák alatt vissza tudnának térni és így alkalmasak lehetnek meglepetésszerű támadásra is. +++
1989. március 24., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(NŐI HANG) A Mai Nap most végetért adásában, pénteken, aztj mondták, a magyar kormány tervezi, hogy a továbbiakban vagy későbbiekben nem szól bele a római katolikus főpapok véleményezésébe, tehát nem szükséges az előzetes hozzájárulása. Én pedig tegnap este néztem a Hírháttér című műsort, amelyben Sarkani Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese éppen azt nyilatkozta, hogy az állam szuverenitásának védelmében ezt az intézményt, mint beleszólást, továbbra is fenntartják, mert az államnak érdeke, hogy olyan legyen a főpap, aki nem fenyegeti az állami szuverenitást. Úgyhogy jó lenne, hogyha ezt az Önök kijelentése és az ő beszéde közti ellentmondást valahogy ellenőriznék. Mert éppen úgy néz ki, hogy továbbra is ellenőrizni akarják a főpapokat."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Az MSZMP április 8-ra több – egyebek közt több ellenzéki szervezetnek is meghívót küldött – egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott rendezvényére. A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az emlékeztető több mint 15 oldalas.
D9, az EKA nyilatkozata MSZP-vel való tárgyalási hajlandóságról
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|