|
|
|
|
Lesz-e izotóptemető Ófalunál? (1. rész)
|
1989. június 16., péntek - Közlemény jelent meg a napokban arról, hogy az Állami Közegészségügyi-Járványügyi Főfelügyelőség elutasította az Ófalu határában tervezett radioaktív hulladéktemető létrehozására vonatkozó kérelmet, mégpedig a területhez közeli vízforrások miatt. Az elutasítás ténye igaz, de a felhozott indok tévesen jelent meg, az információ nem a főfelügyelőségtől származik - mondotta dr. Pápay Dénes, az intézmény vezetője az MTI munkatársának.
Dr. Pápay Dénes hangsúlyozta, hogy sugár-egészségügyi szempontból az eddig megismert szakvélemények alapján nincs feltétlenül kizáró oka a hulladéktemető itteni felépítésének, bár ezt az álláspontját csak a Központi Földtani Hivatal még be nem fejezett elemzése alapján erősítheti meg. A létesítési engedély iránti kérelem immár másodfokú, így fellebbezési lehetőség nélküli elutasításának indokául más szempontokat sorolt fel. A főfelügyelő azt kifogásolta, hogy az érintettek nem tartották be az államigazgatási eljárás szabályait. Az eljárási szabálytalanságot abban foglalta össze dr. Pápay Dénes, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat visszavonta az engedélyezéshez feltétlenül szükséges, s a Szociális és Egészségügyi Minisztériumhoz beadott kérelmét. Ebben eredetileg azt kérte, hogy kapjon ,,eltérési engedélyt,, a radioaktív hulladékok elhelyezését szabályozó szabványnak, a vízforrásoktól való kötelező távolságra vonatkozó pontja alól. E szabvány azt írja elő, hogy az ilyen létesítmények 500 méteres körzetében nem lehetnek vízforrások, felszíni vizek. A tervezett ófalui hulladéktemető körzetében 500 méteren belül hét időszakos forrás található, de mint a Magyar Tudományos Akadémia szakértői bizottsága is megerősítette, ezek igen kis hozamú vízszivárgások, s nincsenek vízháztartási kapcsolatban a létesítmény közvetlen környezetével. A szabvány nem definiálja a vízforrások, felszíni vizek fogalmát, nem tesz különbséget a megjelölésnél a hozam, az időszakosság s az innen nyert víz felhasználási célja szempontjából. Így nehéz alkalmazni a szabványt például az adott területen található vízforrásokra is. Ezért lett volna szükség arra, hogy a Paksi Atomerőmű Vállalat a Szociális és Egészségügyi Minisztériumtól kérje e sajátságos helyzet figyelembevételét. (folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 16:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"(NŐI HANG) A Mai Nap most végetért adásában, pénteken, aztj mondták, a magyar kormány tervezi, hogy a továbbiakban vagy későbbiekben nem szól bele a római katolikus főpapok véleményezésébe, tehát nem szükséges az előzetes hozzájárulása. Én pedig tegnap este néztem a Hírháttér című műsort, amelyben Sarkani Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese éppen azt nyilatkozta, hogy az állam szuverenitásának védelmében ezt az intézményt, mint beleszólást, továbbra is fenntartják, mert az államnak érdeke, hogy olyan legyen a főpap, aki nem fenyegeti az állami szuverenitást. Úgyhogy jó lenne, hogyha ezt az Önök kijelentése és az ő beszéde közti ellentmondást valahogy ellenőriznék. Mert éppen úgy néz ki, hogy továbbra is ellenőrizni akarják a főpapokat."
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
Az MSZMP április 8-ra több – egyebek közt több ellenzéki szervezetnek is meghívót küldött – egy a Magyar Tudományos Akadémia székházában tartott rendezvényére. A meghívás elfogadásáról az EKA-ba tömörült ellenzéki pártok április 7.-én éjfélig tartó vitát folytattak. Ebben a Kisgazdapárt részéről rajtam kívül Prepeliczay István és Böröcz István vettek részt. Jellemző az elnyúló megbeszélésre, hogy az emlékeztető több mint 15 oldalas.
D9, az EKA nyilatkozata MSZP-vel való tárgyalási hajlandóságról
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|